,

A hétvégét  „A lakókocsiban” töltöttük a családdal és igazi sítúrázós idő fogadott minket – bár pályasíztünk.  A helyi infókkal legjobban ellátott német nyugdíjas szomszéd – Manfréd – állította, hogy egész héten ez lesz! Hajrá! Így kedd este kint éjszakáztunk, hogy másnap nekiinduljunk valami szezonkezdeti átmozgató túrának. Először erre állítottuk be magunkat, mivel ez kalandosabbnak ígérkezett.

Csússz tovább »

, ,

Első idei sítúránkon – míg Zoli afrikában kereste a havat – bevettük magunkat a muraui alaptáborba, és onnan indultunk korareggel Obertauern irányába. Volt valami minimál elképzelés, hogy hova menjünk, de a fő cél csak annyi volt: másszunk egy jót! Mikor az út mellett megláttunk egy csapatot pakolászni, nem volt kérdés, hogy mi is innen indulunk felfelé.

Így kissé vakon, de elindultunk követtük a nyomokat. A hó kiváló volt, az időjárás kissé változékony – napos, felhős, néha szeles. Dél körül már a Große Kesselspitze (2.358m) csúcsa alatt álltunk, a sídepóba és indultunk lefelé. Épp nagy felhő volt, nem nagyon láttunk semmit. Nagyot síeltünk, és egy félig leégett kis házikóban ebédeltünk egy nagyot.

Jó-jó, mi legyen a délutáni program? Felfelé jövet volt egy elágazás, nézzük meg az hova vezet. Menjünk amíg kedvünk van. Továbbra sincs cél, csak egy irány: felfelé! Menjünk fel még arra a hátra, ja már ott a gerinc – oda még menjünk fel, ja csak ennyi a csúcs, akkor ott a helyünk. Így a délutánt már egy másik ismeretlen nevű 2000 méteres csúcson talált minket. Óriási volt a lecsúszás, egy majdnem eltévedéssel!

Csússz tovább »

, ,

abs-lavina-avalanche

Magával ragad avagy van egy pillanat, ahonnan már nincs megállás? Tudod irányítani az eseményeket és minden úgy alakul, ahogy eltervezted? Az ösztöneidre hallgatsz, vagy az érzelmek felülkerekednek?

Bizonyára sokan sokszor végiggondoltuk, milyen lehet, mikor közel kerülünk Hozzá… Nézegettük a megfelelő újságok fejezeteit, olvasgattuk a könyveket, titkon még a titkos pozíciókat is kipróbáltuk. Aztán egyszer csak a régi jó ismerős IGEN-t mond és kiviszünk egy napot, hogy az elképzelésünk valóra váltsuk. Hosszú évek óta jól ismerjük egymást, sokszor találkoztunk, a lelki összhang is meg van közöttünk, de testi kapcsolatba még sosem kerültünk. Talán ezért is furcsa ez az egész, mert hiába a romantikus magas-tátrai környezet, mégis egy pár óra után érezzük, hogy talán nem kéne belemenni egy ilyen játékba.
Csússz tovább »

, ,

A NiedersachsenhausMindenkinek megvannak a kedvenc síterepei: én imádom a Magas-Tátrát, Gabi – többek között – Gran Paradísot emlegeti, Zoli egyik kedvence Zermatt és vidéke (ahol ugye Laci még nem járt). Április utolsó hétvégéjén kiderült, hogy Laci egyik nagy kedvence a Sonnblick, Schareck vidéke, a kuloárok, a maguktól felfújódó lavinaballonos emlékek vidéke. Ezt a hétvégét már egy hónapja erre szántuk, Gabi nagy dealben volt a meló miatt, így nem jött, Zolit szikével tették karcsúbbá – így hát kettesben vágtunk neki a Scharecknak, ami ugye, isteni hely a Naturfreundehaus túristaház miatt is.
Csússz tovább »

, , , ,

monte-rosa-hutte

Szeretem mikor megkérdezi valaki március vége felé, hogy milyen volt az idei síszezon? Legtöbbször azt válaszolom, hogy az álmok még csak most kezdődnek, hiszen csak ilyenkor kezdünk túrasízni… Az előző napi beszámolóban említett szuperbivakban- ami magasabban van, mint a Kékes négyszer -alig tudtunk aludni.

Nem csak a magasság miatt fogyott el a levegő, de úgy tűnik az olasz mérnökök is csúnyán elnéztek valamit amikor a szellőztetést kitalálták egy bádogbódéban. Így legtöbben csak forgolódtunk és álmodtunk… én például két utcán szerelmeskedő leszbiről akik később villamosra szálltak és kiraboltak egy vénasszonyt. Akinek van álmoskönyve majd mesélje el ez mit jelent mert azóta is ezen töröm a fejem.
Csússz tovább »

, ,

Egy nagy egymásra csodálkozásunk volt már a szezonban, mikor kimentünk Bécsbe sítúracuccokat nézni. Atti, hogy nézel ki? Zoli, hogy nézel ki? Legutóbb Gabival feszítettünk az office cuccunkban, mikor kiterítette a Monte Rosa térképet az irodája asztalán. Ahhoz vagyunk szokva, hogy időnk nagy részében csak sítúracuccban látjuk egymást. És ezt szeretnénk minél többször.
Csússz tovább »

, , ,

Jössz?

Mindannyian tudjuk, hogy egy jól sikerült sítúrát összerakni nem mindig egyszerű feladat: a srácokkal időpont egyeztetés, felszerelés, időjárás, hóviszonyok, kaja, kocsi, szöszi stb. Az ördög a részletekben rejlik, és sokszor démoni erők térítenek el minket az eredeti céljainktól, ezért elhatároztuk, hogy végre utána nézünk a dolgoknak: megnézzük a Sátán kuloárt. Először lentről benézzük, majd fentről.

Szerda – Gyömbér – mindenkinek jó lehet, csak 16.30-ra az oviba kell érni. Majd Zoli lábsérülését ápolva inkább marad, Gabi jönne (mint mindig), de a meló-család duó most erősebb. Viszont, ha nem kell oviba rohanni, akkor legyen más a célpont!
Csússz tovább »

, ,

Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis-Tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- Fagyi völgy útvonallá.
Csússz tovább »

, , ,

Szép szabályos nyomok között haladtunk felfelé

Terveink szerint 2db 3000 méter feletti csúcsot szerettünk volna megmászni két nap alatt. A Schareck-re gyúrtunk elsősorban, a Mittlere Rinne-n keresztül akartuk feljutni a csúcsra. Második napra pedig a Sonnblick normál útja volt betervezve. Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.
Az első éjszakát a hegy lábánál található parkolóban töltöttük. -14 fokban nem egy nagy élmény kinn aludni a hóban, keveset és rosszul aludtunk, ennek megfelelően már reggel módosítottuk a tervet, aztán ez még többször változott. A Naturfreundenhaus-ba a ház üzemeltetőjének kocsija felviszi a túristákat a parkolóból, így az első 400 m szintet, mintegy 10 perc alatt teljesítettük. Bekuckóztunk a házba, majd elindultunk felfelé, de a csúcstámadásról már lemondtunk aznapra, inkább terepszemlét tartottunk a holnapi menetre. Felfelé hamar rájöttünk, hogy az 50-70 cm-es puha hóban nem fogunk tudni megmászni egy 720 méteres, 45-50° kuloárt, így újra módosítottuk a tervünket.
Csússz tovább »

,

Zoli (Z) hívott szombaton, hogy nézzünk napfelkeltét.
BG: – Jó. De hol?
Z: – A Gyömbér csúcson (2043 m), az Alacsony Tátrában – mondta. Edzeni kell, mert puhák leszünk a Mont-Blanc túrán, ha nem edzünk…!
BG: – Jó. Mikor?
Z: – Hétfő reggel (2009. 03.16.), munka előtt.
BG: – Ez elég jó nagy baromság, naná hogy OK – mondtam.
Z: – Mikor induljunk… fél háromkor?
Csússz tovább »

, ,

Az edző kuloár

Elszántan, komoly tervvel a zsebünkben indultunk (Ati, Laci és Zoli) a Magas-Tátrába. A Karcsmar folyosót szerettük volna megsíelni. Az időjárás jelentés ugyan szeles időt mondott, de gondoltuk egy kuloárban a szél sokat nem zavar. Éjfélre Tátraszéplakra értünk, aludtunk egy kicsit, majd hajnal 4.30-kor már felfelé csattogtunk a havas úton a Sziléziai házhoz.
Csússz tovább »

,

Azzal kezdem a történetet, hogy jelentős változáson ment keresztül a családi állapotom, mivel egyszercsak kétszeres apuka lettem. És bizony bennem is felvetődtek azok a gondolatok, hogy hogyan tarthatnám meg régi dolgaimat úgy, hogy az ne menjen a gyerekeimmel eltöltött – egyébként is kevés – idő rovására. Sokáig nem kellett ezen törnöm a fejem, mert hamar rájöttem, hogy a napnak egy része van, amely már alkalmas a szabadidős tevékenységekre, de értéktelen a családi élet szempontjából. Na ez a hajnal. Csússz tovább »

, , , ,

Ebben a magasságban már nagyon lassan haladtunk

Hajnal 2-kor indultunk a Grands Mullets menedékházból (3051m), enyhe hóesésben, ködben, sötétben. A klasszikus útvonalon (PD) terveztük megmászni a Mont Blanc-t (Zoli, Gabi, Tomi, Laci).

Gyakorlatilag az egész menedékház ekkor indult, így legalább 4-5 csapat volt még ezen az útvonalon. Mivel töksötét volt, így az első 4 órában az előttünk lévő nyomon kívül semmit nem láttunk, monoton végetnemérő menetelés. Napfelkelte körül érkeztünk fel a Grand Plateau-ra, ahonnan már jól láthattuk első pihenőhelyünket a Vallot-bivakházat (4362 m).
Csússz tovább »

, , ,

Kora délelőtt érkeztünk Chamonix-ba, de az utolsó liftet sikerült csak elérnünk az Aiguille du Midi-re (3842m).  Terveink szerint a Cosmique-menedékházban 4 napot maradunk és innen próbálunk feljutni a Mont Blanc csúcsára. 4 nap hosszú idő, ezért elképzelhetetlen mennyiségű élelmet és főleg folyadékot vittünk fel magunkkal. Ám a menedékház gondnoka hamar a tudtunkra adta, hogy erről az oldlaról mászni öngyilkosság, mivel nagy volt a lavinaveszély a Mont Blanc du Tacul oldalában, amerre utunk vezette volna.
Csússz tovább »

, , ,

Sátortábor - alaptábor

Az első és eddig egyetlen sátras sítúránk Ausztriában. Két napot töltöttünk fent a Pitztal gleccser tetején, a felvonók közelében. Innen másztuk meg kétszer is a a Wildspitze csúcsát, egyszer a normál úton, második nap pedig az északi fal felöl közelítettük meg az ikercsúcsot.
Csússz tovább »