, , , ,

Útban a hágóba, aminek nem tudjuk a nevét

Két napot töltöttünk a Magas-Tátrában az elmúlt hétvégén, s bár az eredeti tervet nem csináltuk végig – egészségügyi okok miatt – így is sikerült 3 hágót és egy csúcsot megmászni, megsíelni. A hóviszonyok egészen kiválóak, így mindenkit csak biztatni tudunk arra, hogy csatoljon és menjen, rengeteg érintetlen terep vár még arra, hogy összekarcolják a lelkes sítúrázok.

Szombaton reggel az első (8:30) siklóval mentünk fel Tarajkára, ahonnan a Nagy-Tarpataki-völgy felé vettük az irányt. 11-re elértük a Hosszú-tavi menedékházat (Zbojnicka Chata), ahol Zoli betegségére hivatkozva letáborozott, így Atival kettesben indultunk a Nem-tudjuk-a-nevét hágóba Nagy-Tarpataki-Zerge-horhosba, a Jávor-csúcs irányába. Jellemzően az egész völgy be volt már síelve, alig lehetett szűz hegyoldalakat látni. A hágóba egy szlovák csapattal érkeztünk fel, rövid barátkozás után, lecsúsztunk, hogy a jól megérdemelt kávénkat megfőzzük a völgy napos oldalán.
Csússz tovább »

, , ,

Tegnap a Magas-Tátrában jártunk, az Ótátrafüred – Téry ház – Téry-horhos – Zöld-tavi menedékház útvonalat jártuk be. A hóviszonyok nagyon jók voltak, már az alsó régióban is 40-50 cm hó van. A felsőbb régiókban még több, a hágó előtti részen kicsit soknak is éreztük, nem volt egyszerű a derékig érő hóban felmászni. A hágóból idén még nem síelt le senki – a menedékház üzemeltetői szerint!
Így idén mi nyitottuk a szerintünk legjobb sípályát a Magas-Tátrában!

Csússz tovább »

, ,

zermatt-ski

Kedden reggel Monte Rosa túránk utolsó napjára ébredtünk a 2600 méteren lévő luxus rezidenciánkon, a zermatti fogaskerekű állomásán a Riffelbergen, amit olyan hálásan foglaltunk el az előző esti fejlámpás erőltetett menet végén. Zoli és Sanyi különösen jól ébredtek, mert ők az illatosított, padlófűtött férfiklotyót szavazták meg hálószobának, ami az ízületeknek felért egy rekreációval.

Habár nem ígérkezett különösen stresszesnek a nap, azért jóval 6.00 előtt talpon voltunk, mivel nem akartunk visszaélni a svájci vendégszeretettel, főleg, hogy senki sem invitált minket a pedáns, glancos megállóba bivakolni. Így aztán még az első „Beamte” érkezése előtt összeszedtük magunkat nehogy valaki elszámoltassa a magyar „hobó” különítményt…
Csússz tovább »

, ,

skitour-monte-rosa

A 2010. április 27-ére rendelt terv az volt, hogy a 3625 méteren lévő Gniffetti házból felköltözünk a 4167 méteren lévő Giordano bivakházba. A bivakházról azt érdemes tudni, hogy szuperpanorámás kb. 8 személyes luxusbivak, gázrezsóval, edényekkel, papuccsal, stb., reményeink szerint épp lakatlanul.

6:30-kor keltünk, 7:30 körül indultunk, a nagy népvándorlással együtt. A Gnifetti ház teljes lakossága megindult a Monte Rosa plató irányába, hogy aztán ott ki erre, ki arra, valamelyik négyezres csúcs irányába vegye tovább útját. Mi hamar letértünk a Vincent-Pyramide és a bivakháznak helyet adó Punta Giordani közötti váll irányába. Súlyos zsákjainkat a két csúcs közötti völgyben hagyva végig sível mind az öten felrongyoltunk a Vincent-Pyramide 4215 méter magas csúcsára. Fent, a 2010-es esztendőben elkövetett első négyezresünk megmászása apropóján rövid ünnepséget tartottunk. A beszédek leginkább arról szóltak, hogy a körünkben lévő ex-szűzek (azaz első 4000-üket megmászóknak) milyen beavatási szertartásban részesülnek a hegyen lévő vénasszony termetes hátsója által…
Csússz tovább »

, ,

Volt azért pihenő is

Várakozás a taxira, egy élesített lavinaballon, 1600m szint – 6 óra alatt, egy 3106 méteres csúcs a Hoher Sonnblick, egy kihagyott kuloár és végül egy nagy tavaszi freeride. Címszavakban ez történt csapatunkkal két hete – nézzük meg hogy mi is volt pontosan ezen a szép koratavaszi napon!

Zolival már jártunk itt tavaly, akkor ugye a Scharecket próbáltuk meg – sikertelnül. Az viszont látszott, hogy egy nagyon jó kis hely, rengetek lehetőséggel: lehet mászni 2 db 3000 m feletti csúcsot, lehet komoly kuloárokat mászni, vagy csak túrasízni gyönyörű, hóbiztos környezetben.
Csússz tovább »

, ,

Kíváló freeride terep friss hóval

A 4. napon az Argentiere gleccsert vettük célba. A Col du Chardonnet (3323 m) a híres Houte Route első etapjának kezdete, jártunk már itt korábban, de akkor nem jutottunk fel a hágóba. Az időjáráselőrejelzés délutánra vihart igért, így sietnünk kellett, hogy időben le tudjunk jönni a hegyről. Sajnos az első felvonóba nem fértünk be, de kárpótolt minket a 15-20 cm friss hó, ami a Grands Montets felvonó felső állomásánál fogadott minket.

Ideálisabb sítúra helyszínt nehéz elképzelni, mint a gyönyörű Argentiere-gleccser, amelynek mindkét oldalán szebbnél szebb kuloárok, hágók várják a síelőket. Csapatunk egészen a beszállásig csúszot, mejd rövid fókapakolás után elindultunk felfelé. Az út eleje egy kellemetlen, meredek lejtő, amit sível a lábunkon másztunk meg. A meredek tetejére érve mindenki egy életre megtanulta a felfelé mászás közbeni fordulók kivitelezését. A motivációt két svájci leányzó biztosította, nehogymár hamarabb felérjenek mint mi…
Csússz tovább »

, ,

Reggel igazi hegyvidéki cudar időre ébredtünk a Refuge Cosmique (Kozmikus ház – 3613 m) falai közt, de a társaság szokásához híven vidám volt. Kialudtuk magunkat, nem így a mellettünk fekvő kolléga, aki előző nap elvesztette szemüvegét valahol a gleccseren és hóvakságot szenvedett. Elég rosszul nézett ki a szeme, és annak ellenére, hogy teljesen ki volt száradva nem nagyon ivott. Érdekes ez az emberi szervezet néha az agyunk olyan utasítást ad a testünknek, mintha nem akarna meggyógyulni. Mindenesetre Mi megígértük a kollégának, hogy ha iszik intézünk Neki egy nőt… (és nem Barbie-t), mire ivott egy pár kortyot és ebben a pillanatban belépett a házvezető néni közölni , hogy csak később tud érte jönni a helikopter.
Csússz tovább »

, , , ,

Libasorban haladtunk felfelé, Marci zárta a sort

A második napunkon – a Cosmiques kuloár megsíelésén felbuzdulva – Laci, Marci Zoli és Én (BG) nekivágtunk az eredeti terveink között is szereplő Gervasutti kuloárnak, ami a kuloársízők körében ”klasszikusnak” számít a régióban. A Tour Ronde nyugati oldalában lévő 45-50 fokos kuloár 300 m szintkülönbséget jelent. A kuloár gyakorlatilag a Karcsmar folyosó itteni változata. Csússz tovább »

,

A hétvégén a Magas-Tátrában jártunk, a Mont-Blanc túránk előtti utolsó keményítő edzésünkön. A Karcsmar folyosót síeltük meg – erről később bővebben – valamint Zoli megmutatta a túrasízés örömeit barátnőjének. Ez tehát Judit beszámolója, élete első sítúrájáról!
Csússz tovább »

,

A lomnici-csúcs alatti utolsó 30-50 méter, egy 50° 2-3 méter széles kuloár

Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon.
Csússz tovább »

, ,

A Tarajkáról indultunk, a Nagy-Tarpataki-völgybe (Vel’ká Studená dolina). Hideg szeles idő volt, a Hosszú-tavi menedékházba jó tempóban jutottunk el. Ebéd, pihenés, majd indulás aVörös-torony-hágóba. Nyom nem volt, viszont mély hó igen, így elég későn 15:30 körül jutottunk fel a hágóba. Lefelé a másik oldalt választottuk, így a Kis-Tarpataki-völgy felöli oldalát síeltük meg a hágónak. Térdig érő porhó, szürkület. A Zlamkovskeho menedékházból fejlámpával csúsztunk Ótátrafüredig.

Fotó nem készült.

, , ,

A Mont Blanc mászásunk másnapján egy rövid, könnyű túrát terveztünk az Argentiere völgybe.  A Grands Montets lift felső állomásától csúsztunk be a völgybe (Zoli, Gabi, Laci). Nekem sikerült túlvállalni magamat és egy óriásit estem, a bokám meg is húzódott. Lecsorogtam az Argentiere gleccserig a  ház alá, és ott vártam meg míg a többiek az Amethystes gleccseren felfelé másztak. Nem jutottak fel a hágóba, de egy jót síeltek búcsúzás képpen.

Csússz tovább »