,

A Tátra-csúcs (Veľká Vysoká – 2560m)

Ez az április végi hétvége, már 2 hónappal előre be volt vésve a naptárunkba. Sajnos a hegy nem fogadott minket – elromlott az idő, így módosítottuk a tervet és a Tátrába mentünk. A 3 napot kettőre faragtuk le, és első napra mindjárt be is lőttük a múltkori csúcsot, most megmásszuk!

Későn keltünk 7-kor, pedig tudtuk, megtanultuk, hogy ilyenkor már nagyon korán fel kell kelni, ha csúcsra akar érni az ember, mielőtt lefolyna alóla a hegy. Meleg volt, főleg a keleti, déli oldalak, már délelőtt is igen mélyen átkásásdotak. Sokat tanakodtunk, hogy változtassunk-e a célon, de végül kitartottunk, most megmásszuk a Tátra-csúcsot!
Csússz tovább »

, ,

abs-lavina-avalanche

Magával ragad avagy van egy pillanat, ahonnan már nincs megállás? Tudod irányítani az eseményeket és minden úgy alakul, ahogy eltervezted? Az ösztöneidre hallgatsz, vagy az érzelmek felülkerekednek?

Bizonyára sokan sokszor végiggondoltuk, milyen lehet, mikor közel kerülünk Hozzá… Nézegettük a megfelelő újságok fejezeteit, olvasgattuk a könyveket, titkon még a titkos pozíciókat is kipróbáltuk. Aztán egyszer csak a régi jó ismerős IGEN-t mond és kiviszünk egy napot, hogy az elképzelésünk valóra váltsuk. Hosszú évek óta jól ismerjük egymást, sokszor találkoztunk, a lelki összhang is meg van közöttünk, de testi kapcsolatba még sosem kerültünk. Talán ezért is furcsa ez az egész, mert hiába a romantikus magas-tátrai környezet, mégis egy pár óra után érezzük, hogy talán nem kéne belemenni egy ilyen játékba.
Csússz tovább »

, , ,

Ati a hágóban

Na? Mi? Á, nem kell este kimenni…Miskolcról. ¼ 6? Jó, fél. Cuccokat tedd be, ki nem szállok ilyen hidegbe. Jú, itt minden köd, meg az egész tiszta gödör. ….60? Hm??? A parkolás, ja cetliről kedvesen, mosolygósan felolvasva a Grand Hotel (ahol mindig alszunk) mögött, de van még előtte egy öt. Ja. Jó. Ati siess, veszem a jegyet, szerelés, öltözés a liftben, ami Hrebjonok.
Csússz tovább »

, ,

strbsky-stit-csorba-csucs

Családtagjaink is részt vesznek sítúráinkban, akklimatizálódnak folyamatosan, így egyre korábban tudunk elindulni: 11-kor már bekuckóztunk Lacival a Grand Hotelbe – bárhol vagyunk mindig itt alszunk ugyanis. Vitorlázáshoz is sportos szél volt éjjel a Csorba-tónál, de tudtuk, hogy „lesz szél, de jó lesz”!

Reggel egy együtt ugrándozó mókus és szarka pár köszöntött minket– rögtön egy Szutyejev mesében éreztük magunkat, amit fokozott a Mlinica-völgy (Mlinická dolina) fenyveses, idilli hangulata. Egy jó óra csoszogás után az erdőt elhagyva a kép zorddá vált, fújt az erős, sarkvidéki szél, a hó csontkemény volt, még nyugodtan reggelizni sem tudtunk. A völgy végében lévő Csorbai-csúcsra (Strbsky stit – 2395m) készültünk és bár rossz idő miatt több alternatív időtöltést is kidolgoztunk fejben, nem nagyon beszéltünk ezekről, nem dolgoztuk ki részletesen „a B tervet” aznapra.
Csússz tovább »

, , , ,

Útban a hágóba, aminek nem tudjuk a nevét

Két napot töltöttünk a Magas-Tátrában az elmúlt hétvégén, s bár az eredeti tervet nem csináltuk végig – egészségügyi okok miatt – így is sikerült 3 hágót és egy csúcsot megmászni, megsíelni. A hóviszonyok egészen kiválóak, így mindenkit csak biztatni tudunk arra, hogy csatoljon és menjen, rengeteg érintetlen terep vár még arra, hogy összekarcolják a lelkes sítúrázok.

Szombaton reggel az első (8:30) siklóval mentünk fel Tarajkára, ahonnan a Nagy-Tarpataki-völgy felé vettük az irányt. 11-re elértük a Hosszú-tavi menedékházat (Zbojnicka Chata), ahol Zoli betegségére hivatkozva letáborozott, így Atival kettesben indultunk a Nem-tudjuk-a-nevét hágóba Nagy-Tarpataki-Zerge-horhosba, a Jávor-csúcs irányába. Jellemzően az egész völgy be volt már síelve, alig lehetett szűz hegyoldalakat látni. A hágóba egy szlovák csapattal érkeztünk fel, rövid barátkozás után, lecsúsztunk, hogy a jól megérdemelt kávénkat megfőzzük a völgy napos oldalán.
Csússz tovább »

, , ,

Tegnap a Magas-Tátrában jártunk, az Ótátrafüred – Téry ház – Téry-horhos – Zöld-tavi menedékház útvonalat jártuk be. A hóviszonyok nagyon jók voltak, már az alsó régióban is 40-50 cm hó van. A felsőbb régiókban még több, a hágó előtti részen kicsit soknak is éreztük, nem volt egyszerű a derékig érő hóban felmászni. A hágóból idén még nem síelt le senki – a menedékház üzemeltetői szerint!
Így idén mi nyitottuk a szerintünk legjobb sípályát a Magas-Tátrában!

Csússz tovább »

, , ,

Jössz?

Mindannyian tudjuk, hogy egy jól sikerült sítúrát összerakni nem mindig egyszerű feladat: a srácokkal időpont egyeztetés, felszerelés, időjárás, hóviszonyok, kaja, kocsi, szöszi stb. Az ördög a részletekben rejlik, és sokszor démoni erők térítenek el minket az eredeti céljainktól, ezért elhatároztuk, hogy végre utána nézünk a dolgoknak: megnézzük a Sátán kuloárt. Először lentről benézzük, majd fentről.

Szerda – Gyömbér – mindenkinek jó lehet, csak 16.30-ra az oviba kell érni. Majd Zoli lábsérülését ápolva inkább marad, Gabi jönne (mint mindig), de a meló-család duó most erősebb. Viszont, ha nem kell oviba rohanni, akkor legyen más a célpont!
Csússz tovább »

, ,

Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis-Tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- Fagyi völgy útvonallá.
Csússz tovább »

, , ,

Zoli a Karcsmar-folyosó aljában

Igen sokat készültünk erre az útra. Ha az ember beüti a google-ba hogy Karcsmar-folyosó igen érdekes teljesítésekről olvashat. Vannak elrettentő cikkek, de sok olyan is akad amiből tanulni lehet. Egy bizos ez a Tárta leghosszabb kuloárja!

Végre megtanultunk korán kelni! Fél háromkor volt a találkozó (Ati, Laci és Zoli) a Sziléziai-házhoz vezető út aljánál, majd a ház parkolójába autóztunk. A 4 hete magunkkal csábított kutyus még aludt, így a mai nap nem volt kutyasétáltatás. Stabil napsütéses időt ígértek, de a kuloárban található hó és sziklaviszonyokról nem volt aktuális információnk. Igen jól haladva korán a Karcsmar folyosó bejáratánál voltunk. Szemből belenézve a Tátra leghosszabb kuloárjába az adrenalin szintünk az egekbe szökött.
Csússz tovább »

,

A hétvégén a Magas-Tátrában jártunk, a Mont-Blanc túránk előtti utolsó keményítő edzésünkön. A Karcsmar folyosót síeltük meg – erről később bővebben – valamint Zoli megmutatta a túrasízés örömeit barátnőjének. Ez tehát Judit beszámolója, élete első sítúrájáról!
Csússz tovább »

,

A lomnici-csúcs alatti utolsó 30-50 méter, egy 50° 2-3 méter széles kuloár

Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon.
Csússz tovább »

, ,

Az edző kuloár

Elszántan, komoly tervvel a zsebünkben indultunk (Ati, Laci és Zoli) a Magas-Tátrába. A Karcsmar folyosót szerettük volna megsíelni. Az időjárás jelentés ugyan szeles időt mondott, de gondoltuk egy kuloárban a szél sokat nem zavar. Éjfélre Tátraszéplakra értünk, aludtunk egy kicsit, majd hajnal 4.30-kor már felfelé csattogtunk a havas úton a Sziléziai házhoz.
Csússz tovább »

, ,

A Tarajkáról indultunk, a Nagy-Tarpataki-völgybe (Vel’ká Studená dolina). Hideg szeles idő volt, a Hosszú-tavi menedékházba jó tempóban jutottunk el. Ebéd, pihenés, majd indulás aVörös-torony-hágóba. Nyom nem volt, viszont mély hó igen, így elég későn 15:30 körül jutottunk fel a hágóba. Lefelé a másik oldalt választottuk, így a Kis-Tarpataki-völgy felöli oldalát síeltük meg a hágónak. Térdig érő porhó, szürkület. A Zlamkovskeho menedékházból fejlámpával csúsztunk Ótátrafüredig.

Fotó nem készült.