,

A hétvégét  „A lakókocsiban” töltöttük a családdal és igazi sítúrázós idő fogadott minket – bár pályasíztünk.  A helyi infókkal legjobban ellátott német nyugdíjas szomszéd – Manfréd – állította, hogy egész héten ez lesz! Hajrá! Így kedd este kint éjszakáztunk, hogy másnap nekiinduljunk valami szezonkezdeti átmozgató túrának. Először erre állítottuk be magunkat, mivel ez kalandosabbnak ígérkezett.

Csússz tovább »

, ,

Első idei sítúránkon – míg Zoli afrikában kereste a havat – bevettük magunkat a muraui alaptáborba, és onnan indultunk korareggel Obertauern irányába. Volt valami minimál elképzelés, hogy hova menjünk, de a fő cél csak annyi volt: másszunk egy jót! Mikor az út mellett megláttunk egy csapatot pakolászni, nem volt kérdés, hogy mi is innen indulunk felfelé.

Így kissé vakon, de elindultunk követtük a nyomokat. A hó kiváló volt, az időjárás kissé változékony – napos, felhős, néha szeles. Dél körül már a Große Kesselspitze (2.358m) csúcsa alatt álltunk, a sídepóba és indultunk lefelé. Épp nagy felhő volt, nem nagyon láttunk semmit. Nagyot síeltünk, és egy félig leégett kis házikóban ebédeltünk egy nagyot.

Jó-jó, mi legyen a délutáni program? Felfelé jövet volt egy elágazás, nézzük meg az hova vezet. Menjünk amíg kedvünk van. Továbbra sincs cél, csak egy irány: felfelé! Menjünk fel még arra a hátra, ja már ott a gerinc – oda még menjünk fel, ja csak ennyi a csúcs, akkor ott a helyünk. Így a délutánt már egy másik ismeretlen nevű 2000 méteres csúcson talált minket. Óriási volt a lecsúszás, egy majdnem eltévedéssel!

Csússz tovább »

, , ,

És jöhet a freeride

Na hol is nem jártunk még egyáltalán az Alpokban…? tettük fel a kérdést magunknak. A Silvretta csoportot már sokszor kinéztük, de leginkább a távolság miatt ez idáig nem jutottunk el oda. Mostanában – az érkező hírek hatására – sokat járt a fejemben, hogy hogyan is nézhet ki az amikor valahol 5-6 méternyi hó esik egy télen. Gondoltuk itt az alkalom utánajárni e kérdésnek.

Péntek esti indulással és egy schladmingi lakókocsis alvás közbeiktatásával 9 órakor már Partenenben voltunk. A felvonó árában benne van a busz is, ami átvisz a szellemvasútszerű alagúton, és őrült tempóval visz föl a Silvretta Stausee partjára 2000 méterre. Innen indul a sítúra. A Wiesbadener hüttébe (2443 m) vezető utat nem lehet eltéveszteni. A befagyott víztározón keresztül, motorosszán által kitaposott, oszlopokkal jelölt út visz fel a házba. A szint ugyan nem sok (400m), de viszonylag hosszú a táv, így kellett rá a jelzett 2,5 órás menetidő. 1 óra körül értünk a menedékházba, ahol nagyon gyorsan megkaptuk az első, majd második, később pedig a harmadik radlert is…
Csússz tovább »

, ,

A NiedersachsenhausMindenkinek megvannak a kedvenc síterepei: én imádom a Magas-Tátrát, Gabi – többek között – Gran Paradísot emlegeti, Zoli egyik kedvence Zermatt és vidéke (ahol ugye Laci még nem járt). Április utolsó hétvégéjén kiderült, hogy Laci egyik nagy kedvence a Sonnblick, Schareck vidéke, a kuloárok, a maguktól felfújódó lavinaballonos emlékek vidéke. Ezt a hétvégét már egy hónapja erre szántuk, Gabi nagy dealben volt a meló miatt, így nem jött, Zolit szikével tették karcsúbbá – így hát kettesben vágtunk neki a Scharecknak, ami ugye, isteni hely a Naturfreundehaus túristaház miatt is.
Csússz tovább »

, ,

Volt azért pihenő is

Várakozás a taxira, egy élesített lavinaballon, 1600m szint – 6 óra alatt, egy 3106 méteres csúcs a Hoher Sonnblick, egy kihagyott kuloár és végül egy nagy tavaszi freeride. Címszavakban ez történt csapatunkkal két hete – nézzük meg hogy mi is volt pontosan ezen a szép koratavaszi napon!

Zolival már jártunk itt tavaly, akkor ugye a Scharecket próbáltuk meg – sikertelnül. Az viszont látszott, hogy egy nagyon jó kis hely, rengetek lehetőséggel: lehet mászni 2 db 3000 m feletti csúcsot, lehet komoly kuloárokat mászni, vagy csak túrasízni gyönyörű, hóbiztos környezetben.
Csússz tovább »

,

Már több éve október 23 a hivatalos szezonnyitónk. Idén Mölltal-ra esett a választás, mert ott van egy kellemes ülőlift (lehet elkényelmesedtem?) és a helyi iroda jó árat ajánlott. Most csak 2 napos bérletünk volt, így az első napon aklimatizálódás gyanánt felautóztunk a Grossglockner strasse-ra. Kellemes kilátás tárult a Pasterze gleccserre és a csúcsra, ahol éppen 12 évvel ezelőtt voltam legelőször. Sajnos a Palavicini kuloárba nem lehetett belátni, pedig az is egy lehetséges célpont…
Csússz tovább »

, , ,

Szép szabályos nyomok között haladtunk felfelé

Terveink szerint 2db 3000 méter feletti csúcsot szerettünk volna megmászni két nap alatt. A Schareck-re gyúrtunk elsősorban, a Mittlere Rinne-n keresztül akartuk feljutni a csúcsra. Második napra pedig a Sonnblick normál útja volt betervezve. Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.
Az első éjszakát a hegy lábánál található parkolóban töltöttük. -14 fokban nem egy nagy élmény kinn aludni a hóban, keveset és rosszul aludtunk, ennek megfelelően már reggel módosítottuk a tervet, aztán ez még többször változott. A Naturfreundenhaus-ba a ház üzemeltetőjének kocsija felviszi a túristákat a parkolóból, így az első 400 m szintet, mintegy 10 perc alatt teljesítettük. Bekuckóztunk a házba, majd elindultunk felfelé, de a csúcstámadásról már lemondtunk aznapra, inkább terepszemlét tartottunk a holnapi menetre. Felfelé hamar rájöttünk, hogy az 50-70 cm-es puha hóban nem fogunk tudni megmászni egy 720 méteres, 45-50° kuloárt, így újra módosítottuk a tervünket.
Csússz tovább »

, , ,

Sátortábor - alaptábor

Az első és eddig egyetlen sátras sítúránk Ausztriában. Két napot töltöttünk fent a Pitztal gleccser tetején, a felvonók közelében. Innen másztuk meg kétszer is a a Wildspitze csúcsát, egyszer a normál úton, második nap pedig az északi fal felöl közelítettük meg az ikercsúcsot.
Csússz tovább »