3000+

A szezon vége?

, , ,

Giccses naplemente

A harmadik napon az Argentiere síközpont parkolójában ébredtünk. A 21 éves vörös kitett magáért, mindenki kisimult vonásokkal ébredt. Az időjárás semmi jót nem ígért, így az aznapi ”combos terv” a freeride nappal összekötött 50. szezonzáró party volt. Kimerítőnek ígérkezett…

Felvonóval egészen hamar fent voltunk a Grand Montets tetején (3275 m), ahol semmit sem láttunk semerre. Sebaj – gondoltuk – csúszunk egy jót, és már ugrottunk is bele a jól ismert freeride zónába, ami az Argentiere gleccser felé vezet. Jó éppen nem volt, de mondjuk csúszott. Ki-ki a maga dolga miatt aggódott, én pl. a 2 hetes fogtömésemet féltettem, hogy kirázza a pálya. Nincs min csodálkozni, hiszen a megolvadt hóban teljesen összesíelt hegyoldal éjjel úgy kifagyott, hogy Zoli vadiúj síje hámlani kezdett tőle…

A középállomáson folyt a show. DJ, zenészek (vagy inkább zenebohócok), retro síelők, medencén átcsúszás, Speedriding bemutató, kaja, sör és buli. Megnéztük, csúsztunk még pár kört a szakadó hóesésben, aztán leléptünk.
Csússz tovább »

Chamonix klasszik – Glacier Rond

, , , ,

Az "exit" kuloár

Sámoní, Csámoní, Csámonix, Csámonííí, Csámoniksz, esetleg Csáámoníx probálgattam tökéletesíteni a kiejtésemet, miközben a milánói autópályát elhagyva Courmayerbe érkeztünk. Ágilledömidi, Ágillledumidi, Ágiedőőmidi, Ágidömidi esetleg Ágílyedümidi? Ez lesz a jó igen Ágíllyedömidi! Megvan így fogom mondani a liftnél!

Dél körül érkeztünk meg Chamonixba, a szokásos parkolóba gurultunk. Mivel felhős, rossz idő volt így nem rohantunk fel – bár ez volt a terv, hanem szétnéztünk picit a városban, majd 15 óra körül már a teljes pack-al álltunk a Midi lift pénztáránál. Zoli természetesen hozta az idei retit, abba pakolta a több napi vízkészletét, lavinakalácsokat.
Csússz tovább »

Zermattban jártam, az Adlerpass-t is láttam

, , ,

Hosszú, gyaloglás végig a gleccseren

Szóval a pék bunkerjában ébredtünk a 3. napon, így bőséges reggelinket Saas-Fee főutcáján fogyaszthattuk el. Tervünk is volt már persze, ami nem kevés “Mit tudunk?” kérdés elhangzása után született meg, Zoli fejében. Átsízünk Zermattba az Adlerpass hágón keresztül. Nem ismertük a lesízés útvonalát, de tudtuk, hogy sokan használják, biztos lesznek nyomok is.

Nem egy kapkodós indulás volt, így felvonózás és egy kis traverzolás után fél 11-kor értünk el a Brittanihüttéhez, ami a túra kiindulás pontja volt. A háztól kb. 200 méter szintet síeltünk lefelé az Allalingletscherre, hogy onnan már fókázva érjük el a 3789 méter magas Adlerpass-t. A gleccser végig viszonylag lapos, de mindig akad benne egy utolsó kis pukli, ahol újra erőt lehet gyűjteni. 2 óra felé érkeztünk meg a hágóba, ahol rajtunk kívül egy helyi erő volt, aki étel, ital, kesztyű nélkül jött el kirándulni.
Csússz tovább »

Elkentük a naptejet! (Silvretta csoport Piz Buin 3312m)

, , ,

És jöhet a freeride

Na hol is nem jártunk még egyáltalán az Alpokban…? tettük fel a kérdést magunknak. A Silvretta csoportot már sokszor kinéztük, de leginkább a távolság miatt ez idáig nem jutottunk el oda. Mostanában – az érkező hírek hatására – sokat járt a fejemben, hogy hogyan is nézhet ki az amikor valahol 5-6 méternyi hó esik egy télen. Gondoltuk itt az alkalom utánajárni e kérdésnek.

Péntek esti indulással és egy schladmingi lakókocsis alvás közbeiktatásával 9 órakor már Partenenben voltunk. A felvonó árában benne van a busz is, ami átvisz a szellemvasútszerű alagúton, és őrült tempóval visz föl a Silvretta Stausee partjára 2000 méterre. Innen indul a sítúra. A Wiesbadener hüttébe (2443 m) vezető utat nem lehet eltéveszteni. A befagyott víztározón keresztül, motorosszán által kitaposott, oszlopokkal jelölt út visz fel a házba. A szint ugyan nem sok (400m), de viszonylag hosszú a táv, így kellett rá a jelzett 2,5 órás menetidő. 1 óra körül értünk a menedékházba, ahol nagyon gyorsan megkaptuk az első, majd második, később pedig a harmadik radlert is…
Csússz tovább »

Egyedül maradtam – Schareck csúcsmászás 2. nap

, , ,

Utam a csúcsra

A reggeli indulást 6-ra terveztük, de mivel az egész ház fél 6-kor kelt, így ez a terv hamar elillant. Atit megviselte a tegnapi napsütés, így ő nem vállalta a mászást. Mi legyen? Menjek egyedül? Igazából fel sem merült bennem, hogy ne menjek! Nem szeretek egyedül menni, de tudtam, hogy lesz még két parti az útban, így nem leszek teljesen magamra hagyva.

Ösztönzőleg hatott a helyzet, így gyorsan összekaptam magam és 7-kor, másodikként indultam el a menedékházból a beszállás felé. Előttem egy cseh páros volt, az egyikük hegyivezető, gondoltam nem is baj, ha lesz aki tapossa a nyomot felfelé. Volt még két osztrák páros akik utánam indultak, őket szerettem volna végig magam mögött tudni.
Csússz tovább »

Két óra túrázás egy óriási helyen – Schareck 1. nap

, ,

A NiedersachsenhausMindenkinek megvannak a kedvenc síterepei: én imádom a Magas-Tátrát, Gabi – többek között – Gran Paradísot emlegeti, Zoli egyik kedvence Zermatt és vidéke (ahol ugye Laci még nem járt). Április utolsó hétvégéjén kiderült, hogy Laci egyik nagy kedvence a Sonnblick, Schareck vidéke, a kuloárok, a maguktól felfújódó lavinaballonos emlékek vidéke. Ezt a hétvégét már egy hónapja erre szántuk, Gabi nagy dealben volt a meló miatt, így nem jött, Zolit szikével tették karcsúbbá – így hát kettesben vágtunk neki a Scharecknak, ami ugye, isteni hely a Naturfreundehaus túristaház miatt is.
Csússz tovább »

Egy majdnem kuloár – Sonnblick (3106m)

, ,

Volt azért pihenő is

Várakozás a taxira, egy élesített lavinaballon, 1600m szint – 6 óra alatt, egy 3106 méteres csúcs a Hoher Sonnblick, egy kihagyott kuloár és végül egy nagy tavaszi freeride. Címszavakban ez történt csapatunkkal két hete – nézzük meg hogy mi is volt pontosan ezen a szép koratavaszi napon!

Zolival már jártunk itt tavaly, akkor ugye a Scharecket próbáltuk meg – sikertelnül. Az viszont látszott, hogy egy nagyon jó kis hely, rengetek lehetőséggel: lehet mászni 2 db 3000 m feletti csúcsot, lehet komoly kuloárokat mászni, vagy csak túrasízni gyönyörű, hóbiztos környezetben.
Csússz tovább »

Gervasutti Couloir – Chamonix 2.nap

, , , ,

A második napunkon – a Cosmiques kuloár megsíelésén felbuzdulva – Laci, Marci Zoli és Én (BG) nekivágtunk az eredeti terveink között is szereplő Gervasutti kuloárnak, ami a kuloársízők körében ”klasszikusnak” számít a régióban. A Tour Ronde nyugati oldalában lévő 45-50 fokos kuloár 300 m szintkülönbséget jelent. A kuloár gyakorlatilag a Karcsmar folyosó itteni változata. Csússz tovább »

Búslakodó freeride – egy Schareck (3106 m) próbálkozás

, , ,

Terveink szerint 2db 3000 méter feletti csúcsot szerettünk volna megmászni két nap alatt. A Schareck-re gyúrtunk elsősorban, a Mittlere Rinne-n keresztül akartuk feljutni a csúcsra. Második napra pedig a Sonnblick normál útja volt betervezve. Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.
Az első éjszakát a hegy lábánál található parkolóban töltöttük. -14 fokban nem egy nagy élmény kinn aludni a hóban, keveset és rosszul aludtunk, ennek megfelelően már reggel módosítottuk a tervet, aztán ez még többször változott. A Naturfreundenhaus-ba a ház üzemeltetőjének kocsija felviszi a túristákat a parkolóból, így az első 400 m szintet, mintegy 10 perc alatt teljesítettük. Bekuckóztunk a házba, majd elindultunk felfelé, de a csúcstámadásról már lemondtunk aznapra, inkább terepszemlét tartottunk a holnapi menetre. Felfelé hamar rájöttünk, hogy az 50-70 cm-es puha hóban nem fogunk tudni megmászni egy 720 méteres, 45-50° kuloárt, így újra módosítottuk a tervünket.
Csússz tovább »

Wildspitze – 3774 m

, , ,

Az első és eddig egyetlen sátras sítúránk Ausztriában. Két napot töltöttünk fent a Pitztal gleccser tetején, a felvonók közelében. Innen másztuk meg kétszer is a a Wildspitze csúcsát, egyszer a normál úton, második nap pedig az északi fal felöl közelítettük meg az ikercsúcsot.
Csússz tovább »