, ,

Kíváló freeride terep friss hóval

A 4. napon az Argentiere gleccsert vettük célba. A Col du Chardonnet (3323 m) a híres Houte Route első etapjának kezdete, jártunk már itt korábban, de akkor nem jutottunk fel a hágóba. Az időjáráselőrejelzés délutánra vihart igért, így sietnünk kellett, hogy időben le tudjunk jönni a hegyről. Sajnos az első felvonóba nem fértünk be, de kárpótolt minket a 15-20 cm friss hó, ami a Grands Montets felvonó felső állomásánál fogadott minket.

Ideálisabb sítúra helyszínt nehéz elképzelni, mint a gyönyörű Argentiere-gleccser, amelynek mindkét oldalán szebbnél szebb kuloárok, hágók várják a síelőket. Csapatunk egészen a beszállásig csúszot, mejd rövid fókapakolás után elindultunk felfelé. Az út eleje egy kellemetlen, meredek lejtő, amit sível a lábunkon másztunk meg. A meredek tetejére érve mindenki egy életre megtanulta a felfelé mászás közbeni fordulók kivitelezését. A motivációt két svájci leányzó biztosította, nehogymár hamarabb felérjenek mint mi…
Csússz tovább »

, ,

Reggel igazi hegyvidéki cudar időre ébredtünk a Refuge Cosmique (Kozmikus ház – 3613 m) falai közt, de a társaság szokásához híven vidám volt. Kialudtuk magunkat, nem így a mellettünk fekvő kolléga, aki előző nap elvesztette szemüvegét valahol a gleccseren és hóvakságot szenvedett. Elég rosszul nézett ki a szeme, és annak ellenére, hogy teljesen ki volt száradva nem nagyon ivott. Érdekes ez az emberi szervezet néha az agyunk olyan utasítást ad a testünknek, mintha nem akarna meggyógyulni. Mindenesetre Mi megígértük a kollégának, hogy ha iszik intézünk Neki egy nőt… (és nem Barbie-t), mire ivott egy pár kortyot és ebben a pillanatban belépett a házvezető néni közölni , hogy csak később tud érte jönni a helikopter.
Csússz tovább »

, , , ,

Libasorban haladtunk felfelé, Marci zárta a sort

A második napunkon – a Cosmiques kuloár megsíelésén felbuzdulva – Laci, Marci Zoli és Én (BG) nekivágtunk az eredeti terveink között is szereplő Gervasutti kuloárnak, ami a kuloársízők körében ”klasszikusnak” számít a régióban. A Tour Ronde nyugati oldalában lévő 45-50 fokos kuloár 300 m szintkülönbséget jelent. A kuloár gyakorlatilag a Karcsmar folyosó itteni változata. Csússz tovább »

, ,

Zoli XXL freeride

Reggel 6-kor érkeztünk a hegyi sportok Mekkájába, a bölcsőbe, a fellegvárba – Chamonixba, a Mont-Blanc lábához. A gyors focipálya méretű kipakolásunk után már mentünk is az első felvonókkal Európa második legmagasabban lévő állomására az Aguille du Midire (3842m). Felcuccoltunk a Cosmique menedékházba, hiszen itt terveztük eltölteni a következő 4 napot és rövid pihenő után indultunk is lefelé…egy 45-50 fokos kuloár felé.

Zoli standolt, hogy lejjebb ereszkedjünk, Gabi és Marci inkább sível kaszkadőrködött a sziklákon. Ereszkedés után a srácok csatoltak, én még egy kicsit lejjebb másztam és csúszás. Jó időben, napsütésben trükközhettünk flatter nélkül, egyre jobb fordulókkal a meredek lefelé. Egyre jobban belejövünk a steep skiingbe. (pláne deszkával) Benéztük a kuloár útkereszteződést (Rond), s a „lejtő” végén kerülgettük a gleccserhasdékokat majd elkezdtünk egy monoton traverzt a Midi felvonó középső állomásáig.
Csússz tovább »

, , ,

Zoli a Karcsmar-folyosó aljában

Igen sokat készültünk erre az útra. Ha az ember beüti a google-ba hogy Karcsmar-folyosó igen érdekes teljesítésekről olvashat. Vannak elrettentő cikkek, de sok olyan is akad amiből tanulni lehet. Egy bizos ez a Tárta leghosszabb kuloárja!

Végre megtanultunk korán kelni! Fél háromkor volt a találkozó (Ati, Laci és Zoli) a Sziléziai-házhoz vezető út aljánál, majd a ház parkolójába autóztunk. A 4 hete magunkkal csábított kutyus még aludt, így a mai nap nem volt kutyasétáltatás. Stabil napsütéses időt ígértek, de a kuloárban található hó és sziklaviszonyokról nem volt aktuális információnk. Igen jól haladva korán a Karcsmar folyosó bejáratánál voltunk. Szemből belenézve a Tátra leghosszabb kuloárjába az adrenalin szintünk az egekbe szökött.
Csússz tovább »

,

A hétvégén a Magas-Tátrában jártunk, a Mont-Blanc túránk előtti utolsó keményítő edzésünkön. A Karcsmar folyosót síeltük meg – erről később bővebben – valamint Zoli megmutatta a túrasízés örömeit barátnőjének. Ez tehát Judit beszámolója, élete első sítúrájáról!
Csússz tovább »

,

A lomnici-csúcs alatti utolsó 30-50 méter, egy 50° 2-3 méter széles kuloár

Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon.
Csússz tovább »

, , ,

Szép szabályos nyomok között haladtunk felfelé

Terveink szerint 2db 3000 méter feletti csúcsot szerettünk volna megmászni két nap alatt. A Schareck-re gyúrtunk elsősorban, a Mittlere Rinne-n keresztül akartuk feljutni a csúcsra. Második napra pedig a Sonnblick normál útja volt betervezve. Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.
Az első éjszakát a hegy lábánál található parkolóban töltöttük. -14 fokban nem egy nagy élmény kinn aludni a hóban, keveset és rosszul aludtunk, ennek megfelelően már reggel módosítottuk a tervet, aztán ez még többször változott. A Naturfreundenhaus-ba a ház üzemeltetőjének kocsija felviszi a túristákat a parkolóból, így az első 400 m szintet, mintegy 10 perc alatt teljesítettük. Bekuckóztunk a házba, majd elindultunk felfelé, de a csúcstámadásról már lemondtunk aznapra, inkább terepszemlét tartottunk a holnapi menetre. Felfelé hamar rájöttünk, hogy az 50-70 cm-es puha hóban nem fogunk tudni megmászni egy 720 méteres, 45-50° kuloárt, így újra módosítottuk a tervünket.
Csússz tovább »

,

Zoli (Z) hívott szombaton, hogy nézzünk napfelkeltét.
BG: – Jó. De hol?
Z: – A Gyömbér csúcson (2043 m), az Alacsony Tátrában – mondta. Edzeni kell, mert puhák leszünk a Mont-Blanc túrán, ha nem edzünk…!
BG: – Jó. Mikor?
Z: – Hétfő reggel (2009. 03.16.), munka előtt.
BG: – Ez elég jó nagy baromság, naná hogy OK – mondtam.
Z: – Mikor induljunk… fél háromkor?
Csússz tovább »

, ,

Az edző kuloár

Elszántan, komoly tervvel a zsebünkben indultunk (Ati, Laci és Zoli) a Magas-Tátrába. A Karcsmar folyosót szerettük volna megsíelni. Az időjárás jelentés ugyan szeles időt mondott, de gondoltuk egy kuloárban a szél sokat nem zavar. Éjfélre Tátraszéplakra értünk, aludtunk egy kicsit, majd hajnal 4.30-kor már felfelé csattogtunk a havas úton a Sziléziai házhoz.
Csússz tovább »

,

Azzal kezdem a történetet, hogy jelentős változáson ment keresztül a családi állapotom, mivel egyszercsak kétszeres apuka lettem. És bizony bennem is felvetődtek azok a gondolatok, hogy hogyan tarthatnám meg régi dolgaimat úgy, hogy az ne menjen a gyerekeimmel eltöltött – egyébként is kevés – idő rovására. Sokáig nem kellett ezen törnöm a fejem, mert hamar rájöttem, hogy a napnak egy része van, amely már alkalmas a szabadidős tevékenységekre, de értéktelen a családi élet szempontjából. Na ez a hajnal. Csússz tovább »

, ,

A Tarajkáról indultunk, a Nagy-Tarpataki-völgybe (Vel’ká Studená dolina). Hideg szeles idő volt, a Hosszú-tavi menedékházba jó tempóban jutottunk el. Ebéd, pihenés, majd indulás aVörös-torony-hágóba. Nyom nem volt, viszont mély hó igen, így elég későn 15:30 körül jutottunk fel a hágóba. Lefelé a másik oldalt választottuk, így a Kis-Tarpataki-völgy felöli oldalát síeltük meg a hágónak. Térdig érő porhó, szürkület. A Zlamkovskeho menedékházból fejlámpával csúsztunk Ótátrafüredig.

Fotó nem készült.

, , ,

A "bergschund" felett már nem tudtunk fókával menni

Grindelwaldból vasúttal mentünk (Borsányi Gabi, Veres Gabi, Laci és Zoli) fel a Jungfraujoch-ra (3454m). A vonat útközben az Eiger déli falánál megáll, így kiváló lehetőség volt szétnézni és megmutatni egy korábbi Eiger mászásunk ereszkedő pályáját a többieknek. Egy alagútból kell egy gleccserre leereszkedni, hogy az ember megkezdje az Eiger mászását (persze ha nem az északi falat mássza). Felértünk a TOP OF EUROPE-ra ami valójában a Jungfraujoch vasútállomás.

Csússz tovább »

, , ,

A Mont Blanc mászásunk másnapján egy rövid, könnyű túrát terveztünk az Argentiere völgybe.  A Grands Montets lift felső állomásától csúsztunk be a völgybe (Zoli, Gabi, Laci). Nekem sikerült túlvállalni magamat és egy óriásit estem, a bokám meg is húzódott. Lecsorogtam az Argentiere gleccserig a  ház alá, és ott vártam meg míg a többiek az Amethystes gleccseren felfelé másztak. Nem jutottak fel a hágóba, de egy jót síeltek búcsúzás képpen.

Csússz tovább »

, , , ,

Ebben a magasságban már nagyon lassan haladtunk

Hajnal 2-kor indultunk a Grands Mullets menedékházból (3051m), enyhe hóesésben, ködben, sötétben. A klasszikus útvonalon (PD) terveztük megmászni a Mont Blanc-t (Zoli, Gabi, Tomi, Laci).

Gyakorlatilag az egész menedékház ekkor indult, így legalább 4-5 csapat volt még ezen az útvonalon. Mivel töksötét volt, így az első 4 órában az előttünk lévő nyomon kívül semmit nem láttunk, monoton végetnemérő menetelés. Napfelkelte körül érkeztünk fel a Grand Plateau-ra, ahonnan már jól láthattuk első pihenőhelyünket a Vallot-bivakházat (4362 m).
Csússz tovább »

, , ,

Kora délelőtt érkeztünk Chamonix-ba, de az utolsó liftet sikerült csak elérnünk az Aiguille du Midi-re (3842m).  Terveink szerint a Cosmique-menedékházban 4 napot maradunk és innen próbálunk feljutni a Mont Blanc csúcsára. 4 nap hosszú idő, ezért elképzelhetetlen mennyiségű élelmet és főleg folyadékot vittünk fel magunkkal. Ám a menedékház gondnoka hamar a tudtunkra adta, hogy erről az oldlaról mászni öngyilkosság, mivel nagy volt a lavinaveszély a Mont Blanc du Tacul oldalában, amerre utunk vezette volna.
Csússz tovább »

, , ,

Sátortábor - alaptábor

Az első és eddig egyetlen sátras sítúránk Ausztriában. Két napot töltöttünk fent a Pitztal gleccser tetején, a felvonók közelében. Innen másztuk meg kétszer is a a Wildspitze csúcsát, egyszer a normál úton, második nap pedig az északi fal felöl közelítettük meg az ikercsúcsot.
Csússz tovább »