, ,

Reggel igazi hegyvidéki cudar időre ébredtünk a Refuge Cosmique (Kozmikus ház – 3613 m) falai közt, de a társaság szokásához híven vidám volt. Kialudtuk magunkat, nem így a mellettünk fekvő kolléga, aki előző nap elvesztette szemüvegét valahol a gleccseren és hóvakságot szenvedett. Elég rosszul nézett ki a szeme, és annak ellenére, hogy teljesen ki volt száradva nem nagyon ivott. Érdekes ez az emberi szervezet néha az agyunk olyan utasítást ad a testünknek, mintha nem akarna meggyógyulni. Mindenesetre Mi megígértük a kollégának, hogy ha iszik intézünk Neki egy nőt… (és nem Barbie-t), mire ivott egy pár kortyot és ebben a pillanatban belépett a házvezető néni közölni , hogy csak később tud érte jönni a helikopter.

Reggeli, öltözés a felhők és folyamatos figyelemmel követése volt a program. Annak ellenére, hogy már sokszor lecsúsztunk az Aguile de Midi-ről a 22 km-es lemenetet a Vallée Blanche-on most mégsem akartuk ködben bevállalni, mert 3 méterre nem lehetett látni. Aztán egy kellemesebbnek tűnő pillanatban elindultunk, majd a háztól mintegy 20 méterre lévő első hasadéknál megtanultuk, hogy most célszerűbb lesz szorosan egymás nyomában haladni. Sosem gondoltam, hogy könnyű a felhőben tájékozódni, de azt sem, hogy ennyire nehéz. Jól ismertük a terepet, előző nap is ugyanitt jöttünk fel mégis komoly viták alakultak ki arról, hogy merre is van a lefelé irány. Focipályányi területeket lehetett néha-néha látni, de még így is nagyon kellett figyelni. Ahogy haladtunk lefelé egyre jobban lehetett látni egyre jobban éreztük a freeride-ot is. Ezen a gleccseren lecsúszni mindig nagy élmény, mindig magával ragad a természet ereje… a jéghegyek magassága, a hasadékok mélysége… a Montenvers-i állomásra megérkezni és visszatérni a civilizációba méltó lezárása volt az elmúlt pár napnak.

Chamonix – a csodálatos hegyi kisváros. Mindig megállunk egy pillanatra Balmar és Paccard (az első megmászók) szobra mellett, megcsodáljuk a csúcsot és végiggondoljuk, hogy ma ezt az utat oda-vissza (kb. 4000 méter szintkülönbség) van aki a faluból a csúcsig 3 és fél óra alatt megteszi. Sokan pihenni járnak ide, Nekünk a városban való séta a feltöltődést (kávé, süti, pizza, sajt) és az extrém sízéshez való ipari végtermékek és újdonságok elemezgetését jelenti. A boltok kínálata igazán bőséges, hiszen van itt az egybe pehelyruhától a minimális súlyú, de használhatatlan (túrasí versenyeken kötelező) jégcsákányig minden. Amiért nagyon szokott csorogni a nyálunk azok a szinte csak itt kapható igen széles porhósík… Középen 13-14 centi szélesek és 6-8száz Euró közé taksálják az árukat. Ennyit bizony sosem adnék egy síért, de amikor a szokásos Chamonix sétánk után egy bár falának nekitámasztva megláttam egy kötés nélküli kiselejtezett példányt megálltam egy pillanatra. A szomszéd butikban melózó kislány megjegyezte, hogy a barátjáé és eladó… No így lett nekem egy Dynastar Legend XXL Pro 198-as lécem 70 euróért… A kapható legnagyobb verzió, de az ezzel szerzett élményeket már egy következő szezonban tudom majd elmesélni.

A kirándulás még nem ért véget, mert még aznap délután nap a Argentiere gleccser felé vettük az irányt.

Dynastar Pro XXL füves teszt

Dynastar Pro XXL füves teszt

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)