Hajnal 2-kor indultunk a Grands Mullets menedékházból (3051m), enyhe hóesésben, ködben, sötétben. A klasszikus útvonalon (PD) terveztük megmászni a Mont Blanc-t (Zoli, Gabi, Tomi, Laci).
Gyakorlatilag az egész menedékház ekkor indult, így legalább 4-5 csapat volt még ezen az útvonalon. Mivel töksötét volt, így az első 4 órában az előttünk lévő nyomon kívül semmit nem láttunk, monoton végetnemérő menetelés. Napfelkelte körül érkeztünk fel a Grand Plateau-ra, ahonnan már jól láthattuk első pihenőhelyünket a Vallot-bivakházat (4362 m).
A házban reggeliztünk, majd kb. 30 perc pihenés után továbbindultunk. Sajnos Gabi nem tudta folytatni velünk a mászást, úgy látta nincs olyan állapotban, hogy fel tudna jönni. A Mont Blanc csúcsáról szerettünk volna lesíelni, de mivel minden csapat a háznál hagyta a síket, így mi is lecek nélkül folytattuk a mászást.
11 óra körül értük el a Mont Blanc 4810 méteres csúcsát. Fotózás, csoki, és elindultunk vissza a Vallot-házhoz, ahol Gabi már fitten várt ránk. A házban nem időztünk csatoltunk és jött az igazi jutalom – egy feledhetetlen májusi freeride síelés a gleccserhasadékok, jégszobrok között egészen a Midi felvonó középső állomásáig.
Hajnal 2-kor indultunk, nem volt nehéz felkelni, mert a házból mindenki Mont Blanc-t akart mászni.
A napfelkelte a Grand Plateau-n ért minket - az első napsugarak újra erőt adtak
Tegnap még ott szemben voltunk - Col du Midi
A Vallot-házban kicsit átmelegedtünk
A háznál hagytuk a síleceket, elindultunk felfelé innen még majd 500 méter szint a Mont Blanc csúcsa.
Ebben a magasságban már nagyon lassan haladtunk
Lassan minden alattunk van
A Mont Blanc csúcsgerinc - az utolsó méterek
Felértünk, végre...
Mont Blanc csúcsán a csapat
Az Aiguille Verte
Visszaereszkedtünk a házba, csatoltunk. Lefelé igazi freeride terepek vártak ránk
