, ,

A NiedersachsenhausMindenkinek megvannak a kedvenc síterepei: én imádom a Magas-Tátrát, Gabi – többek között – Gran Paradísot emlegeti, Zoli egyik kedvence Zermatt és vidéke (ahol ugye Laci még nem járt). Április utolsó hétvégéjén kiderült, hogy Laci egyik nagy kedvence a Sonnblick, Schareck vidéke, a kuloárok, a maguktól felfújódó lavinaballonos emlékek vidéke. Ezt a hétvégét már egy hónapja erre szántuk, Gabi nagy dealben volt a meló miatt, így nem jött, Zolit szikével tették karcsúbbá – így hát kettesben vágtunk neki a Scharecknak, ami ugye, isteni hely a Naturfreundehaus túristaház miatt is.

Az itteniek nyelvjárása szerinti középső rinnét akartuk megnyomni a Niedersachsenhaustól – beleértve a Schareck csúcsát is. Szombat reggel hajnalban indultunk fél 5-kor Budapestről, így furcsa tájban gyönyörködhettünk: napsütötte kék ég alatt zöld, tovasuhanó mezőket, autójukat tisztogató sógorokat, mezőjüket fekáliapermetezéssel, és kiszórással termékenyebbé tevő gazdákat láttunk a meseszép völgyben a korábbi éjszakai autózásainkat lecserélve.

A házig taxival lehet felmenni (kiváló a hely!)…télen, most a felső parkolóban hagytuk magunk mögött a civil létet, hogy a két órára lévő Winterraumhoz suhanjunk. 2 éve már jártak itt Laciék – akkor szövődött a szereleme ezzel a vidékkel -, ahol a jégmászást is lehet gyakorolni a mesterséges jégoszlopon (Ati! Ez nagyon jó hely!).

Laci begyűjtött egy szórólapot, arról sasoltuk ki az utat, így betonongyaloglást váltottuk át egy fenyvestúrára. Kiérve az erdőből pillantottuk meg a 2 órára lévő házat és annyira lenyűgözött a táj, a gyönyörű kristálytiszta ég, a Sonnblick kuloárja, hogy bekenni is elfelejtettük magunkat. Itt tudtam meg Lacitól, hogy nemsokára célhoz érünk!

A ház egy gerincen található, mögötte lapult a másnapi pálya. Még egy jó másfél óra séta után közeledtünk a gerincre vezető meredekebb rész aljára, így már a házat kb. 2 órányira közelítettük meg – jelezte a guide-om. Ekkorra már jól kimelegedtem, a meredek részek a splitboarddal amúgy is a kedvenceim, annak ellenére, hogy nagy viszontagságok árán megérkezett végre az új kötésem. A meredeken felérve már csak egy gyönyörű gerinctúra várt ránk, amit mondhatnánk gerinctelennek, alattomosnak és sunyinak is, hiszen a házat végig látod, de iszonyú lassan közeledsz hozzá (utolsó élményem ez).

Megváltás volt odaérni 2 óra virtuális időutazás után, ami a valóságban 5 volt. A szint nem volt sok, de végig az akkor még jóleső tavaszi napon, könnyedén, sapka nélkül, naptej nélkül.

A házat elérve – a minket leelőző cseh partin kívül – senkit nem találtunk. Bekuckóztunk, kezdtük a „fílingezést”, a főzést, a holnapi pálya benézését, a sörösrekeszenücsörgést a mittudoménmicsinálást, de ilyenkor fülig ér az ember szája. Lepakolva az urban herosághoz nélkülözhetetlen cumókat, a beülőt, a csákányt, kiterítve a hitvallásunkat mutató fókát (szevasztok másikblogosok!), meg az itt keveset látható boardot – semmit nem csinálunk, csak élvezzük, hogy egyszerűen ott vagyunk, ahol szeretünk lenni. A kiskályhás szállásunk többet ér, mint akárhány csillag, viszont a 6 fős szállásra még 2 parti érkezik. Mindegy 8-an is elférünk. Este iszonyatosan rosszul alszom, a fejem fáj, megtörve ébredek…

A Schareck a völgyből is impozáns

A Schareck a völgyből is impozáns

Útban a menedékházhoz

Útban a menedékházhoz

Ati a Sonnblicket csodálja

Ati a Sonnblicket csodálja

Na ott a ház - Niedersachsenhaus

Na ott a ház - Niedersachsenhaus

Megérkeztünk, örülünk

Megérkeztünk, örülünk

A Schareck és a 3 kuloár

A Schareck és a 3 kuloár

A középsőre készülünk - Mittlere Rinne

A középsőre készülünk - Mittlere Rinne

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)