Reggel 6-kor érkeztünk a hegyi sportok Mekkájába, a bölcsőbe, a fellegvárba – Chamonixba, a Mont-Blanc lábához. A gyors focipálya méretű kipakolásunk után már mentünk is az első felvonókkal Európa második legmagasabban lévő állomására az Aguille du Midire (3842m). Felcuccoltunk a Cosmique menedékházba, hiszen itt terveztük eltölteni a következő 4 napot és rövid pihenő után indultunk is lefelé…egy 45-50 fokos kuloár felé.
Zoli standolt, hogy lejjebb ereszkedjünk, Gabi és Marci inkább sível kaszkadőrködött a sziklákon. Ereszkedés után a srácok csatoltak, én még egy kicsit lejjebb másztam és csúszás. Jó időben, napsütésben trükközhettünk flatter nélkül, egyre jobb fordulókkal a meredek lefelé. Egyre jobban belejövünk a steep skiingbe. (pláne deszkával) Benéztük a kuloár útkereszteződést (Rond), s a „lejtő” végén kerülgettük a gleccserhasdékokat majd elkezdtünk egy monoton traverzt a Midi felvonó középső állomásáig. Sietnünk kellett, hiszen itt még azt gondoltuk, hogy 4 kor megy az utolsó járat. Gyönyörű napsütésben szeltük a hegyoldalt – a háttérben lavina robajlott. A felvonóállomásra érve a békés túrázók fényképeztették magukat a sítúrázónak öltözött gézengúzokkal. Bámészkodtunk, jegyet vettünk, Tobias barátunk útvonaljavaslatát elemeztük, hogy 0 vagy 3% esélyt adjunk a kivitelezéséhez, majd búcsúzóul még láttuk, amit egy lavina hófelhőbe csavarta a korábbi útvonalunkat. Eseménydús nap volt, hiszem alig egy napja még az irodában ülve erről álmodoztunk – dolgozni már akkor sem tudtunk.

2009. május 6.
Címkék: francia-alpok, túrasízés