Egy nagy egymásra csodálkozásunk volt már a szezonban, mikor kimentünk Bécsbe sítúracuccokat nézni. Atti, hogy nézel ki? Zoli, hogy nézel ki? Legutóbb Gabival feszítettünk az office cuccunkban, mikor kiterítette a Monte Rosa térképet az irodája asztalán. Ahhoz vagyunk szokva, hogy időnk nagy részében csak sítúracuccban látjuk egymást. És ezt szeretnénk minél többször.

Szervezkedünk, tervezgetünk egész életünkben – manapság a szokásos évi „nagy” túránkra (Gressoney- Gnifetti ház; 4000-esek gyűjtése, bivakház 4100-en; 4000-es csúcs – Grenz és Gorner gleccser – Monte Rosa ház – Zermatt – Kleinmatternhorn; Polux – Castor – kocsi) készültünk: Zoli annyira szervezett, hogy kiszervezte magát a túrából. Januárban 3 hét Patagónia, közben 19 országgal szervezkedik. Beletörődtünk, de nem hittük el a végsőkig, hogy nem fog jönni. Gabi így beszervezte Sanyi barátját, ha úgyis van hely. Aztán annyira nem lett, hogy ismét ötfősre duzzadt a csapat. Zoli átszervezte – szerencsére. Örültünk neki.

Aztán Gabi április 24-én sorban felszedte a csapatot, majd fél 7 körül indultunk, hogy 11 óra „pihentető” autózás után Gressoney-la-Trinite-ben végre kiugorjak a kocsiból, hogy az első vízszintes, legalább 1 négyzetméteres helyen egy kicsit aludhassak.

Már otthon kinéztük, hogy az 1637 méteren lévő parkolóból két sílift a 3260 m magasan lévő Punta Indrenre repít minket. Ahogy bambultunk a tájra a felvonóban és néztük a későtavaszi napsütésben az alattunk csavargó pályákat rájöttünk, hogy egy fél napos bérletet kellett volna venni. Felvettük inkább a hátizsákokat, hogy 4 napra belevesszünk a négyezresekre vadászók paradicsomába. Fővadászunk izgult, nehogy a nagy tömegekben nyomuló sítúrázók lefoglalják mind a 176 férőhelyet a házban, mivel előre nem foglaltunk, így Gabi startolt.

Az Indren gleccseren kellet haladni enyhén fölfelé, majd a 3498-on lévő Mantova háznál egy éles jobbkanyar után ráléptünk a Lys gleccserre. A 3647 m magasra épített Gnifetti házat egy kis kletteres sziklázás után érjük el kb. délután egykor.  Gabi elintézte a foglalást, príma kis szobát kaptunk.

A délutánt napozással, főzéssel, evéssel-ivással, pihenéssel töltjük. A kontraszelekció még mindig megvan. A keletiek kotyvasztanak, a nyugatiak éttermeznek. Én a teraszon járkálva, fújtatok, sóhajtozok, nagyon koncentrálók, de nem jártam sikerrel. Ki jóllakva, ki üres gyomorral kuckózik be, hogy rápihenjünk a következő 3, élménydús napra.

2010. május 12.
Címkék: alpok, freeride, sítúra