, ,

Elszántan, komoly tervvel a zsebünkben indultunk (Ati, Laci és Zoli) a Magas-Tátrába. A Karcsmar folyosót szerettük volna megsíelni. Az időjárás jelentés ugyan szeles időt mondott, de gondoltuk egy kuloárban a szél sokat nem zavar. Éjfélre Tátraszéplakra értünk, aludtunk egy kicsit, majd hajnal 4.30-kor már felfelé csattogtunk a havas úton a Sziléziai házhoz.
 
Lassan kivilágosodott és eltörpültek a fenyők, kellemes időben érkeztünk a házba, ahol a személyzet éppen kelt. Reggeli, kávé és indulás. A lengyel nyereg felé vettük az irányt és egy aranyos hegyimentő kutya csatlakozott hozzánk. Próbáltuk visszaküldeni, mert aggódtunk mi lesz vele a kuloárban, de Ő kitartott. Élvezte a hóesést, mi kevésbé mert ennek megfelelően a láthatóság is minimálisra csökkent. Tájékozódási nehézségeink akadtak és egy 1900 méteren végzett hosszú harántolás után az eredeti tervünk helyett egy másik meredek kuloárba mentünk fel. A kutya nagyon kitartóan  velünk tartott 2100 méterig, ahol csatoltunk és csúsztunk vissza  a házhoz. Igazi csúszásnak nem nevezném. Meredek sízésre készülünk Chamonixba áprilisba így ez egy edzőtúra volt. Gyakoroltuk a fordulásokat és szoktuk a meredeket. A ház előtt a kutyus magas ugrándozással adta tudtunkra, hogy ezt bizony túléltük, no de hogyan tovább? Minimális láthatóság és nem éppen ideális feltételek. Gyorsan döntöttünk és visszacsúsztunk az autóhoz és persze ahogyan lenni szokott 1500 méter alatt átsejlő napsütés fogadott minket. Bevágódtunk a kocsiba és a Tarajka felé vettük az irányt.

Hajnali indulás

Hajnali indulás

maszo-csapat-si

A csapat kutyasétáltatás közben

Az edző kuloár

Az edző kuloár

Síalpinista a kuloárban

Síalpinista a kuloárban

Teát?

Teát?

A lábunkban 800 méter szinttel inkább a felvonót választottuk a Tarajkáig. Dél volt, így ettünk egy kicsit. Picit elcsigázott de annál elszántabb csapatunk elindult felfelé a Nagy Tarpataki völgyben lévő Rablóházba. A szokásos viccelődés minimálisra csökkent és a sebességünk sem volt túl nagy, de jól haladtunk. 2-3 rövid megállással két óra alatt a meredek tetejénél voltunk. Itt a láthatóság ismét nagyon lecsökkent, de jól látható oszlopok (mint egy villanyoszlop) segítették a tájékozódást. A házba érve Bukty-t fogyasztottunk uzsonnára, majd felkészültünk a visszacsúszásra. Kint kemény 5-6 BFT szél fújt és hóesés, de ugye ne érdekeljen ha esik a hó… Az erdőig igen fincsi sízés volt, majd utána a patakmederhez túl közel kerültük így mély hóval a szinte vízszintes szakaszon meggyűlt a bajunk. Legfőképpen Atinak, aki nem túrasível jár velünk hanem egy szétszerelhető snowboarddal. Felfelé kettészedi és ügyesen halad, lefelé összerakja és csúszik hasonlóan hozzánk, de a vízszintes közeli szakaszokon ugye Neki nincs botja, nincs 2 független lába így Ő csatolni kénytelen és gyalog jön tovább. Hát mély hóban nem irígylem…

Vissza a túristaútra

Vissza a turistaútra

Az autóhoz sötétedésre értünk és hosszan elmélkedtünk, hogy mi lett a Tátrával… Alig láttunk embereket, a hotelek, éttermek és még a sörözők is kongtak az ürességtől. Nagyon kevesen látogatnak a Tátrába összehasonlítva a korábbi évekkel. Persze ettől függetlenül a Magas-Tátra továbbra is a kedvenceink egyike marad. Reméljük hamarosan visszatérünk és megsíeljük a Karcsmar folyosót, ami eredeti tervünkben szerepelt. Ha esik a hó akkor nem megyünk :)

2 Komment - “Ne érdekeljen ha esik a hó…”

  1. min

    jó túra de a splitboardodzáshoz is kötelező kellék a teleszkópos túra/síbot:-)

  2. admin

    Van a kollégának ilyen, de nem szereti elővenni :-)(lsd fényképek) meg azt is szokta mondogatni, hogy amikor mi sível 3-at fellépünk és 30 centivel magasabban vagyunk egyből na az az amit Ő nem tud megcsinálni… majd a kolléga elmeséli a trükköket, de Ő most Zermattban sízik.Z

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)