,

Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon.

Csoszorgunk fel végig a sípályán, visszanézve már csak a poprádi paneleket látnánk a hajnali szürkületben, ha nem bújtak volna egybefüggő felhőtakaró alá. Hála a hóágyúknak, meg a hajnali hidegnek itt még jól haladunk, csak egy gyors früstükre álltunk meg az Enciánon, majd egyoldalú egyezkedés a felvonókezelőkkel, melynek az eredménye, hogy csattogunk tovább, hogy fél 9-re felérjünk 2190 méterre, a Lomnici-nyeregbe. Itt egy ideig még tudunk haladni a léceinken, de csatolnunk kell és irány a napsütött puha áprilisi hó. Nagy lármával érünk a gerincre, a csúcstámadással szemben az ebéd az aduász, így Gabi és Zoli lelécel, csúsznak vissza a kocsihoz – megy velük Szöszi is.
Bánatosak és mérgesek is egyben, hiszen a csúcstól alig több, mint egy órányira visszafordulni…mindenki tudja ez milyen érzés.
Lacival jól haladunk a sziklás gerincen, majd visszaérve a hómezőre vasalunk és kezdődik a mix szakasz: hó taposás a gerincen, egy rövid kis traverz, láncos út, lépcsők, egy kis szikla, majd egy nekünk már hosszúnak tűnő meredek kuloár a csúcsig. Fentről halljuk már egy ideje a turisták hangját, de hála a puha hónak csak 11.45-kor tudunk beszélgetni velük. Élveztük az erős nap- és rivaldafényt, újdonsült fotósunkkal – Fuzik Tiborral – is váltunk pár szót (ezúton is köszönjük a képeket); kávézunk, pihenünk és benézzük a túloldali kuloárt, ahonnan egy hatfős csapat kapaszkodott felfelé, rövid tapasztalatcsere – körvonalazódik egy következő túra.
A lecsúszásunk útvonalválasztását a fenti közönség így summázta: Are you crazy or mad? De Laci a csúcson csatolt, én lemásztam kb. 20 métert és utána indult a nem éppen élménysízés. A kuloár szűk, a hó latyakos, de gyúrni kell a meredek, szűk kuloárokra, hiszen még a „nagy túra” vár ránk. Leérünk a nyeregbe, Lacit letérítem a Filmarov zlab, Téry ház pályáról és egy kis freeride után visszacsúszunk a délutánra már kövekkel és kis tavakkal megtűzdelt sípályán a kocsihoz.
Nem volt könnyű túra, de csak megmásztuk a Sztálin csúcsot, a Nagyapót!

Reggeli napfelkeltében - Zoli ölében Szöszi

Reggeli napfelkeltében- Zoli ölében Szöszi

A Lomnici-csúcs a nyeregből fotózva - ez a mai pálya

A Lomnici-csúcs a nyeregből fotózva - ez a mai pálya

Egy helyi lakos

Egy helyi lakos

A csapat egyik felének haza kellett sietnie, így ők a Lomnici-vállon csatoltak és lesíeltek

A csapat egyik felének haza kellett sietnie, így ők a Lomnici-vállon csatoltak és lesíeltek

Egy rövid szakaszon láncok segítették a feljutást

Egy rövid szakaszon láncok segítették a feljutást

A láncos rész után egy szűk 40-45° kuloár következett

A láncos rész után egy szűk 40-45° kuloár következett

Lassan, de biztosan haladtunk előre :)

Lassan, de biztosan haladtunk előre :)

Sokan szúrkoltak nekünk a csúcson lévő kilátóból (fotó: Fuzik Tibor)

Sokan szurkoltak nekünk a csúcson lévő kilátóból (fotó: Fuzik Tibor)

A lomnici-csúcs alatti utolsó 30-50 méter, egy 50° 2-3 méter széles kuloár

A Lomnici-csúcs alatti utolsó 30-50 méter, egy 50°-os 2-3 méter széles kuloár (fotó: Fuzik Tibor)

Az utolsó méterek (fotó: Fuzik Tibor)

Az utolsó méterek (fotó: Fuzik Tibor)

Reggel 5-kor indultunk a parkolóból, délre értünk fel a csúcsra (fotó: Fuzik Tibor)

Reggel 5-kor indultunk a parkolóból, délre értünk fel a csúcsra (fotó: Fuzik Tibor)

Öröm a köbön

Öröm a köbön (fotó: Fuzik Tibor)

A Késmárki-csúcs (Kezmarsky stít) - 2 556 m

A Késmárki-csúcs (Kezmarsky stít) - 2 556 m

A Lomnici-csúcsra vezető normál úton két szlovák csapat jött fel

A Lomnici-csúcsra vezető normál úton két szlovák csapat jött fel

Amikor egy álom valóra válik, lesíelek a Lomnici-csúcsról

Amikor egy álom valóra válik, lesíelek a Lomnici-csúcsról

Nem mondom, hogy életem legjobb csúszása volt, de az egyik legemlékezetesebb

Nem mondom, hogy életem legjobb csúszása volt, de az egyik legemlékezetesebb

5 Komment - “Az nem ér a csúcsra, aki nem kel korán és nincs is elég ideje – Lomnici-csúcs (2634 m)”

  1. rényi zsolt

    Szééép túra, gyönyörű beszámoló! Kár, hogy olvad a hó. Hajrá, így tovább, képek és sztorik mindig jöhetnek, Venediger nyugatról úgyszintén! :)

  2. Tomc

    Atika, ezt úgy veszem ki Te írtad… Grat, királyak vagytok, csak múltkor meg voltam illetődve és nem írtam le!

  3. DIDI48

    Minden nyáron kirándulunk Magas Tátrába. Általában a Szoliszkora ,de 2009 ben Lomnici csucsra mentünk. Lélegzet elállító élmény volt. A lig várom 2010 nyarát ,hogy fiammal és menyemmel megimételjük ezt a csodálatos turát. jön velünk a 12 éves unokám immár másodszor a lomnicira.Ha a Magas Tátrában vagyunk ,mindig felemlitjük Petöfit, Jókait, meg ,hogy Trinon előtt miénk volt ez a szépséges táj. Magas Tátrával ,de az Alacsony Tátrával nem lehet betelni.Imádjuk a régi magyar városokat.Lőcsét Késmárkot,Lublot,Szepesváralját stb. Mindig kedvesek a Szlovákok velünk.Szeretjük az ételeiket ,finom söreiket.Ők is gyakran járnak fürdőinkbe pl. Végardóra.,szerintem jó vendéglátói vagyunk szlovák népnek.

  4. Bozlék Viktor

    Irigyellek titeket és egyben csodállak is!Kemény fickók vagytok,hatalmas akaraterővel.Az akaraterővel nekem sincs problem.Én 1 napja jöttem haza a Tátrából,de máris vágyom vissza oda!Irigykedésem oka,hogy ti feljutottatok Lomnicra saját erőből.Én elkészültem az erőmmel,egyedül is voltam,nem volt elég időm az akklimatizálódáshoz.Legközelebb viszek magammal egy gyakorlott hölgytársat Budapestről és min.1 hétre tervezem a tátrai kikapcsolódást és élményözönt!Én egyébk.Galgahévízről írok,itt nincs a környéken hegymászó ismerősöm,de még csak olyan sem,aki vállalná ezt a hatalmas,bár nem éppen a kényelemről szóló élményt……..Üdv.B.Viktor

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)