Zoli (Z) hívott szombaton, hogy nézzünk napfelkeltét.
BG: – Jó. De hol?
Z: – A Gyömbér csúcson (2043 m), az Alacsony Tátrában – mondta. Edzeni kell, mert puhák leszünk a Mont-Blanc túrán, ha nem edzünk…!
BG: – Jó. Mikor?
Z: – Hétfő reggel (2009. 03.16.), munka előtt.
BG: – Ez elég jó nagy baromság, naná hogy OK – mondtam.
Z: – Mikor induljunk… fél háromkor?

Hát így indult az egész. Pedig még szombaton megállapítottuk, hogy az értelmetlenségi indexe ennek a sítúrának olyan magas, amilyen magasságokban mi is csak néha járunk, mert oda már akklimatizálódni kell.
Hétfő fél 3-kor Vácon volt a találkozó. Zoli mondta, hogy ki kell kormolni a bejáratós autót… sikerült… alaposan… 2 órán belül a Trangoska parkolójában (1121 m) voltunk, 4:45-kor meg már sítúrázva nyomultunk felfelé fejlámpával a szakadó hóesésben és közepesen erős, pöffös szélben a már oly sokszor megjárt útvonalon. A program egyértelmű volt: nincs szuttyogás, toljuk a csúcsig megállás nélkül, ott szerelünk és azonnal veretünk lefelé. Így is történt, egyszer kellett megállni fél percre, mert különben kikapunk a főszerkesztőtől, hogy nem csináltunk fotót. Végig esett a hó, lefelé már nem látszottak a felfelé hagyott nyomaink, és a ködben az utat jelző karók is alig látszottak. Puha, süppedős porhóban síeltünk le végig. Hatalmas hó volt… . Kicsúsztunk a tervezett programból, mert 7:00 helyett 7:02-kor voltunk ismét a kocsinál. 7:15-kor meg már ismét az autót űztük. Egy kis dugó Besztercebányán, sok kamion a 2-es úton, de 9 után így is Vácon voltunk és 10-től már a dolgozóban voltam. Jó volt. Jó nagy baromság.

És a csupasz tények:
szintkülönbség: kb. 910m
teljes sítúra idő: 2 óra 15 perc

Indulás felfelé

A Gyömbér (Ďumbier) csúcsán

2009. március 17.
Címkék: tátra, túrasízés