, ,

A hegymászás hajnali sport ezt már sokszor megtanultuk a csapattal. Legutóbb akkor szenvedtem miatta, amikor a Lomnici-csúcsra nem sikerült 2-kor elindulni és a másfél órás csúszásunk azt jelentette, hogy ezen a gyönyörű csúcson még nem jártam. Felvonóval kispolgári lenne.

A reggeli vizsgáimra bandukolva mindig a eszembe jutott, hogy „Körúti hajnal szörnyű fény ez”. De most ezen a húsvét hétfőn nem volt egyáltalán szörnyű a hajnal. A fényt a telihold adta, a körúti feelinget pedig az a több, mint 100 mászó aki aznap elindult a Gran Paradiso felé. A Vittoria Emanuelle II házban furán nézetek rám, amikor 5-re kértem a reggelit, és érdekes módon 5:30kor egyedüliként léptem ki a házból.

Az út egyharmadáig a magányomat nem is nagyon zavarta senki, és a meteorológiai előrejelzés is teljesen igaznak bizonyult – napocska, kicsi szél és bitang hideg. Annak ellenére így volt, hogy a mountain-forecast.com –nak egyre kevésbé hiszek, mert néha olyan hó mennyiséget jósol amit Kanadában is megirigyelnének. Ahogy pirkadni kezdett visszanézetem és a Mont Blanc hajnali napsütésben mosolygott vissza rám. Félúton járva már 1-2 csapat kezdett utolérni, hiszen nem nagyon rohantam. Inkább élvezetem, hogy a hó tökéletesen tart, az igen hideg hegyi szél fújdogál, de a kezem nem fázik a pehelykesztyűmben ezen a csodás húsvéti napon. Így is jól haladtam, mert dolgozott bennem az előző hétről az Alphubel-ről hozott 4000-es vér.

Az út utolsó harmadához érkeztem, amikor egy „harisnyás” elszaladt mellettem így további nyomvadászatra már nem volt szükség (állítólag a srác a parkolóból a csúcsig tud 3,5 órát (2000 m szint). Egy kis tea, egy kis csoki és még vagy 15 forduló mire kb 10-15 ember társaságában a sídepóhoz értem. Gyors lepakolás (a sík, hátizsák és botok csákányhoz rögzítése), majd a nagy meglepetés. Az utat minden leírás „F”-el jelöli – ergo a legkönnyebb mászóút, de jelzem ez átverés. Ha az Alphubel , ahol mászni sem kell „PD”, akkor ez is minimum „PD” kellene legyen. Csináltam már ilyet, de mégsem egyedül 4000 felett… A mászás nem több 7 percnél, de még így sem esett jól a testemnek az a 2 átlépés amit végre kellett hajtani egy különösen kitett részen. Annyira próbáltam a falhoz közel helyezni a súlypontomat, hogy még a szemüvegem is odakarcoltam.

Ezen a tavaszi napon végül félelmemben megölelhettem a csúcson Szűz Máriát és megcsodálhattam a környező hegyeket. Ekkorra már igen komoly kis sor kezdett kialakulni az átlépésnél, így nekem is várni kellett egy pár percet. Mint tudjuk a sítúrázás hajnali sport, így ismét gyümölcsözött a korai indulás. Elmondások szerint néha egy óra is eltelik mire valaki legyűri az utolsó 5 métert annyira sokan szoktak lenni és annyira kevés a hely a szobornál. Villámgyors csatolás (persze ott ahol még senki sem csatolt rajtam kívül), majd egy olyan pont, hogy még a kuloar.hu-s fiúk is büszkék lettek volnaJ 4000 felett is sikerült idén pályát nyitni, hiszem már felfelé kifigyeltem egy meredek oldalt rögtön az csúcs sziklatömbje alatt. Itt is jól összekarcoltam a hegyet több sítúrzó csodálkozó tekintetét kiérdemelve. Csúszás vissza a házba félig élménykanyarokkal, majd a második felén az útnak már küzdelmesen a kifagyott hó miatt. Korai ebéd, hiszen még dél sem volt, visszasízés amíg lehetett, majd 2 óra séta le a parkolóhoz a meredek részen. Egy hosszú autókázás hazáig az olasz, majd szlovén autópályán néhány pasztával és egy romantikus dobozos kávéval az autóból csodálva a toszkán vidéket.

Csúcsfotó

Csúcsfotó

Egy Komment - “Moonwalk – Gran Paradiso 4061m”

  1. KO

    “egy romantikus dobozos kávéval az autóból csodálva a toszkán vidéket”

    :o)

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)