Na hol is nem jártunk még egyáltalán az Alpokban…? tettük fel a kérdést magunknak. A Silvretta csoportot már sokszor kinéztük, de leginkább a távolság miatt ez idáig nem jutottunk el oda. Mostanában – az érkező hírek hatására – sokat járt a fejemben, hogy hogyan is nézhet ki az amikor valahol 5-6 méternyi hó esik egy télen. Gondoltuk itt az alkalom utánajárni e kérdésnek.
Péntek esti indulással és egy schladmingi lakókocsis alvás közbeiktatásával 9 órakor már Partenenben voltunk. A felvonó árában benne van a busz is, ami átvisz a szellemvasútszerű alagúton, és őrült tempóval visz föl a Silvretta Stausee partjára 2000 méterre. Innen indul a sítúra. A Wiesbadener hüttébe (2443 m) vezető utat nem lehet eltéveszteni. A befagyott víztározón keresztül, motorosszán által kitaposott, oszlopokkal jelölt út visz fel a házba. A szint ugyan nem sok (400m), de viszonylag hosszú a táv, így kellett rá a jelzett 2,5 órás menetidő. 1 óra körül értünk a menedékházba, ahol nagyon gyorsan megkaptuk az első, majd második, később pedig a harmadik radlert is…
Nagyon sütött a nap. És meleg is volt. Felfelé menet végignéztünk egy jó méretű lavinát, két másiknak meg a friss nyomát láttuk, így a délutáni csúcstámadás tervéről hamar lemondtunk. Helyette technikai edzést tartottunk a ház mellett. Peeps keresés, standépítés hóban ezzel-azzal, ereszkedés, társ- és önmentés… na meg jól kigondoltuk, hogy hogyan is lesz másnap.
És vasárnap reggel olyan történt, mint eddig még soha. Elsőnek hagytuk el a házat. Nem volt szuttyogás, ettünk, csatoltunk és mentünk. Elsőnek. Jó időben, jó tempóban haladtuk felfelé a gleccseren. Elsőként (ezt az érzést még szoknom kell). 9 után már a Piz Buin tömbjének alján a skidepo-nál voltunk, ahonnan már csak mászni lehetett. A csúcsot szűk 1 óra alatt kényelmesen megmásztuk úgy, hogy csak egy 25 méteres szakaszon kellett biztosítást használni. Persze mire a csúcsra értünk pont befelhősödött, de ettől még meglett amiért jöttünk, elkentük a naptejet.
A csúcs után szereltünk egyet és már csúsztunk is le a völgybe, de csak a Silvrettahorn felé vezető elágazásig. Korán volt még, lendületben voltunk, így nekimentünk a Silvrettahornnak is. Felmentünk amíg sível lehetett, majd 200 méterrel a csúcs alatt 13 órakor jött a nagy kérdés. „Mit tudunk?” Hát azt, hogy a csúcs kb. 1 óra mászás, lejönni még fél óra, lecsúszni a tóhoz szintén kb. 1 óra. Van ugyan egy skisafari ami levisz az autóhoz, de sok infó nincs róla, az utolsó busz pedig 4-kor indul vissza, és másnap reggel Pesten KELL lennünk. Időben neccesnek tűnt a csúcstámadás, így inkább kihagytuk. A lecsúszás több volt mint 1 óra (igaz ebből jelentős részt tett ki a tavon való átkorcsolyázás) a skisafari pedig lavinaveszély miatt le volt zárva… Jól döntöttünk.
Összességében gyönyörű a vidék, kevesen vannak, jó a sör, a naptejet meg elkentük úgy, ahogy kell. A Silvrettáért meg még visszajövünk!
A túra egy kb. 1,5 km széles víztározón indul
Hosszú, lapos mászás egy kétsávos autópályán
A Wiesbadener Hüette egy vendégmarasztaló hely
Ati vakarja a fejét, Gabi vicsorít - óriási problémák vannak!
A menedékház és a technikai gyakorló pálya
Reggel van, indulunk
A grosse Piz Buin 3312m és a kleine Piz Buin 3255m, középen a sídepó
Mindjárt ott vagyunk
A mászós rész kezdete
Jó volt az előző napi technikai felkészülés, ugye Zoli?
Felértünk - hol vagyunk az Everesten?
Piz Buin csúcskönyv - mindenki kommunikál
Piz Buin csúcsfotó
Irány a Silvrettahorn 3244m
A Silvrettahorn alatti hágóban
És jöhet a freeride
Változatos hóban...
Változatos terepen síeltünk le
A vidám csapat
Mészáros Csaba
Halihó!
Szép kis hely tényleg ez a Piz Buin, jó kedvcsináló cikket írtatok.
Üdv!
Csaba
hkristof
nice!
Overland Péter
Gratulálok,
jó cikk és képek.