, , , ,

Szeretem mikor megkérdezi valaki március vége felé, hogy milyen volt az idei síszezon? Legtöbbször azt válaszolom, hogy az álmok még csak most kezdődnek, hiszen csak ilyenkor kezdünk túrasízni… Az előző napi beszámolóban említett szuperbivakban- ami magasabban van, mint a Kékes négyszer -alig tudtunk aludni.

Nem csak a magasság miatt fogyott el a levegő, de úgy tűnik az olasz mérnökök is csúnyán elnéztek valamit amikor a szellőztetést kitalálták egy bádogbódéban. Így legtöbben csak forgolódtunk és álmodtunk… én például két utcán szerelmeskedő leszbiről akik később villamosra szálltak és kiraboltak egy vénasszonyt. Akinek van álmoskönyve majd mesélje el ez mit jelent mert azóta is ezen töröm a fejem.

6 körül keltünk, közepes mennyiségű szuttyogás után az arcunkba toltuk a reggelit, majd négyen megindultunk a hegyekre. Sanyi úgy döntött majd később csatlakozik, így Vele 10 órás találkát beszéltünk meg. Rövid bemelegítő gyaloglás, hátizsák lepakolás majd egy kellemes magas-tátrai tempót felvéve haladtunk egyre magasabbra. Kellően akklimatizálódva voltunk így igen jól haladtunk 4000 felett is.

Csak a hágóban (4300m) láttuk meg, hogy a csúcsok meghódításához bizony jó volna ha lenne a zsebünkben hágóvas. Sebaj akkor most nem megyünk csúcsra, hiányérzet nem volt, lesz miért visszajönni és már így is 3000m szintkülönbség várt ránk lefelé sőt időben sem álltunk szuper jól. Ati így is újabb magassági rekordot döntött idén már harmadszor.

Szeretek áprilisban 4000 felett síelni, pontosan kellemes a hó: az alja lefagyva, rajta egy kis friss porhó, karcosan de komolyabb harc nélkül lehet finoman csúszni a gyönyörű napsütésben. A tájról gondolom nem kell beszélnem, mert a 4000-esek látványa (volt vagy 12 amit hirtelen láttunk ha körbepillantottunk), a gleccser amin síeltünk, a Lyskamm meredek leszakadása és az óriási spaltnik úgysem írhatók le szavakkal. Pláne nem ha mindez napsütésben, olyan terepen történik ahol még éppen annyi nyom van, hogy tájékozódni már nem kell, de a porhavas részeket finoman meg lehet síelni.

Egy újabb álom volt lesíelni mintegy 1 órán keresztül a Monte Rosa házhoz. Egyszerűen csodás volt. Nagyon szeretem az ultramodern épületeket, ez az újjáépült Monte Rosa ház pedig tényleg inkább űrállomás volt semmint menedékház. A száz négyzetméteres igényesen megalkotott napelemes fal, a belsőépítészeti műremek éppúgy tetszett, mint a 2 napja nem látott Coca cola és pirosas tészta amit ebédeltünk.(Bolonai, Milanoi stb makaróni). A teraszon sütkérezve mindezt 2800 méteren fogyasztani pláne szuper.

OK időben jól állunk, de hogyan tovább? 2 lehetőség van:

  • végig le a gleccseren Zermattba,
  • átsízni a gleccser túloldalára, felgyalogolni Rotenbodenbe ami kb 2 óra és sípályán lecsúszni a faluba.

A házilány a gleccsert nem javasolja Zermattig, mert van valami kanyon ahol sok a víz, érdekes mégis rengeteg nyom megy lefelé. OK –OK ezt ismerjük a háziak mindig túl óvatosak. Megkérdeztünk 1-2 csapatot és hegyivezetőt is akik ereszkedésről, némi kalandról meséltek, de semmi veszélyest nem láttak a gleccseren való sízésben a faluig. Irány a Gorner-gleccser.

Az elején elég meredeken kellemeset lehetett síelni csak térdig süppedtünk a tavaszi hóban és ha valaki elesett esélye nem volt felállni mert annyira puha volt a megolvadt hó. Spaltni sehol, csak Ati a kevésbé meredek részen egyáltalán nem tudott haladni. A másik kedvenc általános kérdésem: És snowboardozni nem szoktál? Jellemzően az a válaszom, hogy az elmúlt 28 évben még síelni sem sikerült megtanulni rendesen akkor minek kezdjek valami újba, meg egyébként is az ember 2 lábon járó állat. No mindegy Ati ezt szereti, így kötöttünk a beülőjére egy kötelet majd az előtte lévő síző húzta fel a szintben alig fél méteres dombosabb részeken. Majd a hátizsákját is átvettem, csak hogy haladjunk egy picit, mert az időjárás ugyan annyira szuper volt, hogy egy aláöltözet volt csak rajtunk, de estére enyhe havazást mondtak.

Egy alig lejtő kisze-kusza gleccseren kellett lesíelni ahol a Fun az volt, hogy 2 helyen is át kellett kelni egy gleccser patakon. Volt aki ugratással volt aki a kövön való átlépkedéssel (tetszőlegesen sível vagy síbakiban) oldotta meg a kérdést. Ebben a hosszú csúszásban ami tartott már egy pár órája volt lehetőségünk élvezni a túrasízés katalógusba illő jeleneteinek mindegyikét. A hangulat a tetőfokán volt, már csak azért is mert eddig olyan 2200 métert síztünk lefelé szintben és terveink szerint Lacinak hamarosan egy újabb álma teljesülhetett volna. Ő még sosem járt az hegymászás svájci fővárosában Zermattban, eddig csak meséltünk Neki, hogy az mennyire illusztris a hely.

Majd elfelejtem ahogyan csusziztunk lefelé előttünk végig a Matterhorn szépkedett. Többen zermatti bivakot láttak lehetséges alvásnak, pedig az eredeti terv az volt, hogy még aznap felliftezünk a Klein Matterhornra (3800m) és ott alszunk a felvonóállomáson. Időben elég közel állunk mindkét lehetőséghez, így egy picit belehúztunk, mindaddig amíg 2 sorstárs nem jött szembe messziről egyértelmű nemet integetve. 2 perc pihenő mire felértek Hozzánk és elmondták, hogy a kanyonban annyi a víz, hogy lehetetlen átmenni, a kötélpálya túl magasan van, így errefelé lejutási lehetőség nincs. Tegnap még volt ez a tuti, de mára a túl sok víz miatt (volt vagy 12 fok és olvadt minden) beomlott egy hóhíd és nem tudunk lemenni.

Korábbi zermatti kirándulásból jól emlékeztem, hogy ez a kanyon mintegy 15 percre van a falutól. Megálltunk – Jött a kérdés: MIT TUDUNK? 3 esély volt:

  • vissza a gleccseren fel Rotenbodenbe és lesízni a faluba ahogyan a 2 szembejövő helyi is tette (8-10 óra szumma…. És ekkor volt vagy du- fél 4),
  • valaki lesíel és megnézi, hogy tényleg ennyire rossz a helyzet, mert a kanyon lefelé 10 percre volt
  • ha a sok körülöttünk repkedő helikopterből csak egyet ráveszünk hogy azon a 4 méteren ahol a híd leomlott vigyen át minket….

Azóta olvastam, hogy 1 perc olyan 30 Euróba kerül helivel. Adja magát a lehetőség, hogy mint a James Bond filmekben a helire felkapaszkodunk és 4 méterrel később leugrunk, nem lehet több mint 3-4 másodperc, szóval fejenként egy párszáz forint max… legközelebb szóljatok ha tudtok ilyen helit aki megcsinálja. Mi azt választottuk, hogy Zoli egy mobillal és egy fókával le a kanyonig, míg a többiek pihentek egy kicsit. Tuti Bukó itt át nem jutunk. A víz az Úr…és annyira messze van a kötélpálya, hogy azt ki nem toljuk a sziklán.

Szuperbónusz: amikor a fókát raktam fel még a hó is beszakadt alattam és combközépig patakban állva a mellkasomig ért a hó, így csak menekültem mint a macska a fürdőkádból. Szerencse, hogy az idő napsütéses volt, így mivel déltől egy szál aláöltözetben voltam az hamar megszáradt. Ellentétben a síbakival amiből a fiúkhoz felérve kiöntöttem a vizet majd megkezdődött a következő álom 8 órában. 4 óra visszacsattogás a gleccseren, majd egy órácska szívás a gleccser és a sziklák találkozásánál, mert ott sem volt egyszerű átjutni, majd 2,5 óra kutyagolás egy ösvényen felfelé sötétedésben immáron léccel a hátunkon, majd már teljes sötétben lesízés Rotenboden-be fejlámpával egy pályán.

Nem elemezném ami itt történt annyira szép volt – egy trendi étterem valami ilyesmi nevet adna egy ilyen mixnek: szívás a legjavából megspékelve minden jóval és erősen fűszerezve. Azért egy pár üde folt: Sanyi biztos egy életen át emlékszik majd a kirándulásra, mert ő kivolt egy kissé néha, Laci szerintem életében nem esett még sível ekkora hasast előre, mint a gleccseren amikor combig süppedt a hóban egy fókával elkövetett lendületes lefelé csusszanás végén, Zolinak mindezt pedig csurig ázott síbakiban lehetett teljesíteni.

Legalább az időjárás kegyes volt hozzánk, bár a végére szolid hóesés kezdődött. Atinak a legvége tetszett a legjobban mint az i-re a pont: a sötétben már éjfél körül egy kirándulós a zöldnél is lankásabb sípályát sikerült kiválasztanunk, amiben felfelé szakaszok is akadtak bőven, így Ő a végén még 15ször csatolt le majd fel… és végre megérkeztünk. Igaz nem Zermatt-ba de a fölötte lévő helyre ahol a gornergrati vasút megáll. Kivolt a csapat, így a döntés megszületett itt alszunk és holnap megyünk tovább (ezáltal biztosítva, hogy Laci az idén sem juthat el Zermatt-ba ami az Ő nagy álma lett volna, mert már nem lesz idő bemenni a faluba másnap). Adta magát a hely, hogy a vasútállomás ideális bivakhely lesz. És Láss Csodát MÁV, így is lehet: ahogyan kinyitottuk az ajtót az éjszaka közepén a lámpa egyből felkapcsolódott a fűtött (18 fok) vasúti megállóban, sőt még WC is volt kézszárzárítóval, ahol a rongyá ázott bakimat 2 órán keresztül kiszárítottam. A fiúk az előtérben húzták meg magukat,míg Sanyi és én a padlófűtést kapcsoltuk legmagasabb fokozatra (25+), majd hajnali 2 kor lefeküdtünk aludni.

Egy vasútállomáson egy újabb nagy álmot váltottunk valóra: VÉGRE MEGVALÓSULT A BUDIBAN ALVÁS (mindez forró padlófűtéssel, sajnos a Szöszi nélkül, mert Ő nem fért be a minimálcuccba. – Hív a vasút, Vár a MÁV). Egy élmény volt, így hamar eldöntöttük Veletek jövőre ugyanitt.

monte-rosa-snowboard

Reggeli torna

monte-rosa-situra

Hátizsák nélkül támadtunk

margherita-refuge

Capanna Margherita 4556m

monte-rosa-skitour

Vissza a zsákokhoz, csúszás tovább lefelé

signalkuppe

Zoli és a Signalkuppe, amit most nem másztunk meg

snowboard-monte-rosa

A botos snowboarder

lyskamm

Látod Sanyi, ezt soha nem fogjuk megsíelni

mattenhorn

Gabi és a Mattenhorn

skialpin-monte-rosa-lyskamm

Itt meg Laci pózol

monte-rosa-freeride

Pár centi friss hó

skitour-monte-rosa

Ezt meg egy helikopterből fényképeztük?

freeride-ski-alpin

Ezt tuti a kémek csinálták fentről

monte-rosa-glacier

Nappal szemben

ski-mountaineering

Ezek már megint szuttyonak...

monte-rosa-hut-menedekhaz

Aztán egyszercsak feltünt ez a kis csodaházikó a Monte Rosa menedékház

castor-pollux

Az ikrek: Castor és Pollux - ide megyünk holnap?

gornergletscher

A Gornergleccser - a pálya Zermattig

monte-rosa-menedekhaz

Bár nagyon vendégmarasztaló a Monte Rosa ház, mennünk kell

snowboard-tour-zermatt

Indul a hosszú csúszás

gornergletscher-ski

Fel kell mászni a Gornergleccserre

monte-rosa-csoport-si

Aztán már csak a nyomokat kell követni

Meg néha Atit meghúzni

monte-rosa-group

Sanyi és a Monte Rosa csoport

ski-gruop-hegymaszas

Itt repül a kismadár

situra-turasi-hegymaszas

No comment

gleccser-monte-rosa

Amíg Zoli benézi a kanyont, mi duzzogva pihenünk ezen a szar helyen

skialpin-sialpinizmus

Kiszívta a zsírunkat a visszagyaloglás

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)