,

Míg a csapat egyik fele a Magas-tátra szűzhavát karcolta, addig mi (Balázs, Zsolti és Gábor) az osztrák Alpok hógazdag részét látogattuk meg. A zillertali völgyeiben jártunk és meg is állapítottuk, hogy van még itt mit megsíelni és érdemes is ide jönni, mert igazi sítúraélmény vár ránk.

Az éjjeli autózás után reggel kicsit későn szedtük össze magunkat, és a megfelelő útvonal kiválasztása is nehezen ment, de végül csak elindultunk Mayrfofen felett a barátságos Zillergrund völgyben Barenbadalmtól az olasz határ felé. Egyenletesen, nem túl meredeken emelkedett a völgy, az utunk végig a patak mellett vitt. Volt ugyan egy hótalpas nyom amit követtünk, de a völgy közepén egy behavazott házikónál e nyom is véget ért. Ugyan a völgy két oldalán számos síelhető kuloár van, de mi csak mentünk, mentünk felfelé a völgyben. Belegyalogoltunk a felhőkbe és még mindig mentünk felfelé. A völgy végén, az olasz határ mellett ahol rá kellett volna fordulni a célnak gondolt Rauchkofel csúcsra (3252 m) vezető hegyoldalra, megállapítottunk, hogy erre bizony ma már nem lesz idő, így választottunk egy jól kinéző hófolyosót, és megindultunk meredeken felfelé. Először még ment fókával, majd felkötöttük a zsákra a síket és némi hótaposás és egy-két sziklás felszökést követően a hólejtő tetejére értünk. A kicsit kérges havon közepesen jót csúsztunk, majd jött a völgy visszafelé. A völgybe teljesen beállt a sűrű felhő, szállingózott a hó és a nap is lemenőben volt már, így a saját nyomunkat gúvadó szemmel is alig látva csúsztunk végig. Nem ez volt életünk legnagyobb síélménye, de ilyen is kell néha és még volt egy napunk…

Vasárnap reggel már összeszedettebbek voltunk így elszántan indultunk el ismét Mayrhofenbe az Ahornbahn felvonóhoz. A terv az volt, hogy az 1966 méter magasra menő felvonóval a teljes zillertali völgyet betöltő felhők fölé megyünk. A terv bejött, és lám, a felhők felett valóban süt a nap…

Célunk az Ahornspitz volt, így a felvonóállomástól durván nekimentünk a hegynek és rögtön meredeken emelkedtünk a tanulópálya futószőnyegével úgy 25 méter szintet. Majd felcsattogtunk bő 200 méter szintet a sípályák fölötti Filzenkogel csúcsra (2227m), ahonnan a csúcs melletti igen-igen élvezetes kuloáron keresztül becsúsztunk a völgybe. Ott ismét fókát ragasztottunk, és megindultunk az Ahornspitz 2973 méter magas csúcsa felé. Erősen, de egyenletesen emelkedett a nyom. Végig szemünk előtt volt és motivált a cél, a csúcs és az alatta induló igen vonzó kuloár. A csúcs alatti kb. 150 méter szintet már a havas sziklákon mászva tettünk meg. Fent igazi csúcsélmény várt. Csúcskereszt, csodás panoráma, nyugodt tiszta idő. Már ez is megérte, de az igazi jutalom még csak ekkor következett.

A kuloárban igazi porhó várt bennünket. Kiérve a kuloárból végtelennek tűnő hólejtőkön csúsztunk amíg combbal és tüdővel bírtuk. Majd beértünk az erdőbe, ahol tudományos alapon választottuk ki a jónak tűnő nyomot. Azt amelyik lefelé vitt… nagyjából jó is volt, ismét a Zillergrund völgybe jutottunk. Sötétedésre leértünk a lakott részekre, ahol síeltünk legelőn, aszfalton, kertben, majd ráleltünk a helyes útra és becsúsztunk a felvonó parkolójához. 1100 méter szintet mentünk fel, 2400 métert jöttünk le. Számomra ez igazi sítúra volt. Változatos, sportos, kicsit mászós, hegyes csúcsos, kuloáros és nagyon freeride-os. Szép volt, jó volt. Igazi sítúra.

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)