A 3. nap nehezen összeállt terve után a 4. napi program összeállítása sem jelentett feloldozást. Szerencsére előző este Zoli lekéste a vonatot Zermattban, így már csak Saas Fee lehetett a kiindulási pont. Az idő bizonytalan ill. biztos rossz, fáradtak vagyunk, lentről indulunk, késő is feküdtünk, a felvonó leghamarabb 8.30-kor indul fel…ráadásul „az elkészült anyagok minősége nem megfelelő”.

Gabi racionális marad és lent marad, Zsolti a minőséget csiszolva instruál telefonon Saas Feeből. A „kemények” kelnek reggel, pakolnak, gyorsan reggeliznek és indulnak is fel… a Britannia Hüttébe. A cél: …majd meglátjuk! Az utat ki tegnapról, ki korábbról már ismeri, az alatta lévő völgyet és gleccsert is … emlékeiből.

Látszik, hogy jön a rossz idő, így nem látszik az Alalingleccser és a Fluchthorn is – amit becéloztunk mára – csak néha tűnik fel. Egy figura azért csak nekiindul a Rimpfitschhornnak – vezetővel. Vérmes reggeli hangulatunk átcsap „feelingezésbe”, senkiben nem dübörög az első nap tenni akarása, belesimulunk a nyugalomba, ülünk a ház előtt, majd a hideg és a pehelykabát hiánya bezavar minket a házba. A felhő átkúszik délről a hágón, így lassan indulunk lefelé egy kis freeridos, fókázós lefelével és egy óriási pályasízéssel a kocsihoz és egyúttal hazafelé is. Elégedettek vagyunk mindannyian a 4 nappal, ott voltunk, ahol szeretünk lenni, jó időben, faragott bivakban, bunkerben, monte pulcianozgatva, szuper túrákkal.

És te mit gondolsz?

  • (will not be published)