A 3. nap nehezen összeállt terve után a 4. napi program összeállítása sem jelentett feloldozást. Szerencsére előző este Zoli lekéste a vonatot Zermattban, így már csak Saas Fee lehetett a kiindulási pont. Az idő bizonytalan ill. biztos rossz, fáradtak vagyunk, lentről indulunk, késő is feküdtünk, a felvonó leghamarabb 8.30-kor indul fel…ráadásul „az elkészült anyagok minősége nem megfelelő”.
2012. április 3.
Címkék: alpok hegymászás
Szóval a pék bunkerjában ébredtünk a 3. napon, így bőséges reggelinket Saas-Fee főutcáján fogyaszthattuk el. Tervünk is volt már persze, ami nem kevés “Mit tudunk?” kérdés elhangzása után született meg, Zoli fejében. Átsízünk Zermattba az Adlerpass hágón keresztül. Nem ismertük a lesízés útvonalát, de tudtuk, hogy sokan használják, biztos lesznek nyomok is.
Mivel az 1. napon nem találtuk meg az Allalin alatt 3980 méteren lévő hágóban a Rimpfisch felé vezető ereszkedő pályát, így azt csak a Britannia hüttéből tudtuk volna megközelíteni, az Alphubelre pedig a Längflue házból indul az út. Mi pont a kettő között félúton, a 3440 méter magasan lévő Mittelallalin felvonóállomás faragott luxusbivak dísztermében töltöttük [...]
Nos, igen mind az öten be fogunk férni az autóba és a felszerelés is, hangzott a biztatás péntek este még Pesten, majd szemerkélő esőben elkezdődött a kimerítő pakolás, úgy nyolc körül. 1200 km éjszakai autózás Saas Fee-ig pedig igazán semmiség, ha az „Alpok gyöngyszemé”-t körül ölelő 4000-esekre gondolunk. Természetesen az út nagyon hosszú volt és [...]
2012. március 31.
Címkék: Nincs kategorizálva, alpok, sítúra
Családtagjaink is részt vesznek sítúráinkban, akklimatizálódnak folyamatosan, így egyre korábban tudunk elindulni: 11-kor már bekuckóztunk Lacival a Grand Hotelbe – bárhol vagyunk mindig itt alszunk ugyanis. Vitorlázáshoz is sportos szél volt éjjel a Csorba-tónál, de tudtuk, hogy „lesz szél, de jó lesz”!
Na hol is nem jártunk még egyáltalán az Alpokban…? tettük fel a kérdést magunknak. A Silvretta csoportot már sokszor kinéztük, de leginkább a távolság miatt ez idáig nem jutottunk el oda. Mostanában – az érkező hírek hatására – sokat járt a fejemben, hogy hogyan is nézhet ki az amikor valahol 5-6 méternyi hó esik egy [...]
Míg a csapat egyik fele a Magas-tátra szűzhavát karcolta, addig mi (Balázs, Zsolti és Gábor) az osztrák Alpok hógazdag részét látogattuk meg. A zillertali völgyeiben jártunk és meg is állapítottuk, hogy van még itt mit megsíelni és érdemes is ide jönni, mert igazi sítúraélmény vár ránk.
Két napot töltöttünk a Magas-Tátrában az elmúlt hétvégén, s bár az eredeti tervet nem csináltuk végig – egészségügyi okok miatt – így is sikerült 3 hágót és egy csúcsot megmászni, megsíelni. A hóviszonyok egészen kiválóak, így mindenkit csak biztatni tudunk arra, hogy csatoljon és menjen, rengeteg érintetlen terep vár még arra, hogy összekarcolják a lelkes [...]
Tegnap a Magas-Tátrában jártunk, az Ótátrafüred – Téry ház – Téry-horhos – Zöld-tavi menedékház útvonalat jártuk be. A hóviszonyok nagyon jók voltak, már az alsó régióban is 40-50 cm hó van. A felsőbb régiókban még több, a hágó előtti részen kicsit soknak is éreztük, nem volt egyszerű a derékig érő hóban felmászni. A hágóból idén [...]
A reggeli indulást 6-ra terveztük, de mivel az egész ház fél 6-kor kelt, így ez a terv hamar elillant. Atit megviselte a tegnapi napsütés, így ő nem vállalta a mászást. Mi legyen? Menjek egyedül? Igazából fel sem merült bennem, hogy ne menjek! Nem szeretek egyedül menni, de tudtam, hogy lesz még két parti az útban, [...]
Mindenkinek megvannak a kedvenc síterepei: én imádom a Magas-Tátrát, Gabi – többek között – Gran Paradísot emlegeti, Zoli egyik kedvence Zermatt és vidéke (ahol ugye Laci még nem járt). Április utolsó hétvégéjén kiderült, hogy Laci egyik nagy kedvence a Sonnblick, Schareck vidéke, a kuloárok, a maguktól felfújódó lavinaballonos emlékek vidéke. Ezt a hétvégét már egy [...]
A túrasízők levelezőcsoport fotópályázatának kiírását szeretnénk megosztani veletek, íme:
Kedden reggel Monte Rosa túránk utolsó napjára ébredtünk a 2600 méteren lévő luxus rezidenciánkon, a zermatti fogaskerekű állomásán a Riffelbergen, amit olyan hálásan foglaltunk el az előző esti fejlámpás erőltetett menet végén. Zoli és Sanyi különösen jól ébredtek, mert ők az illatosított, padlófűtött férfiklotyót szavazták meg hálószobának, ami az ízületeknek felért egy rekreációval.
Szeretem mikor megkérdezi valaki március vége felé, hogy milyen volt az idei síszezon? Legtöbbször azt válaszolom, hogy az álmok még csak most kezdődnek, hiszen csak ilyenkor kezdünk túrasízni… Az előző napi beszámolóban említett szuperbivakban- ami magasabban van, mint a Kékes négyszer -alig tudtunk aludni.
A 2010. április 27-ére rendelt terv az volt, hogy a 3625 méteren lévő Gniffetti házból felköltözünk a 4167 méteren lévő Giordano bivakházba. A bivakházról azt érdemes tudni, hogy szuperpanorámás kb. 8 személyes luxusbivak, gázrezsóval, edényekkel, papuccsal, stb., reményeink szerint épp lakatlanul.
2010. május 12.
Címkék: freeride, svájci-alpok, túrasízés
Egy nagy egymásra csodálkozásunk volt már a szezonban, mikor kimentünk Bécsbe sítúracuccokat nézni. Atti, hogy nézel ki? Zoli, hogy nézel ki? Legutóbb Gabival feszítettünk az office cuccunkban, mikor kiterítette a Monte Rosa térképet az irodája asztalán. Ahhoz vagyunk szokva, hogy időnk nagy részében csak sítúracuccban látjuk egymást. És ezt szeretnénk minél többször.
Várakozás a taxira, egy élesített lavinaballon, 1600m szint – 6 óra alatt, egy 3106 méteres csúcs a Hoher Sonnblick, egy kihagyott kuloár és végül egy nagy tavaszi freeride. Címszavakban ez történt csapatunkkal két hete – nézzük meg hogy mi is volt pontosan ezen a szép koratavaszi napon!
Mindannyian tudjuk, hogy egy jól sikerült sítúrát összerakni nem mindig egyszerű feladat: a srácokkal időpont egyeztetés, felszerelés, időjárás, hóviszonyok, kaja, kocsi, szöszi stb. Az ördög a részletekben rejlik, és sokszor démoni erők térítenek el minket az eredeti céljainktól, ezért elhatároztuk, hogy végre utána nézünk a dolgoknak: megnézzük a Sátán kuloárt. Először lentről benézzük, majd fentről.
Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis-Tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- [...]
Sokszor bezéltünk már arról, hogy el kellene menni egy lavina táborba okosodni. Persze minden évben szoktuk gyakorolni a keresést, valamint, vannak sajnos éles tapasztalataink is. Idén végre összejött a Schneebergen.
