Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- Fagyi völgy útvonallá. Csússz tovább…
Sokszor bezéltünk már arról, hogy el kellene menni egy lavina táborba okosodni. Persze minden évben szoktuk gyakorolni a keresést, valamint, vannak sajnos éles tapasztalataink is. Idén végre összejött a Schneebergen. Csússz tovább…
Az egyik legjobb sí videó, amit valaha láttam. Fantasztikus felvételek egy igen izgalmas freeride versenyről – 1932-ből!!! Gyakorlatilag mindent bemutatnak, amit ebbe a sportban ma tudni lehet. Kötelező végignézni, 2 perc körül indulnak az izgalmak…
Már több éve október 23 a hivatalos szezonnyitónk. Idén Mölltal-ra esett a választás, mert ott van egy kellemes ülőlift (lehet elkényelmesedtem?) és a helyi iroda jó árat ajánlott. Most csak 2 napos bérletünk volt, így az első napon aklimatizálódás gyanánt felautóztunk a Grossglockner strasse-ra. Kellemes kilátás tárult a Pasterze gleccserre és a csúcsra, ahol éppen 12 évvel ezelőtt voltam legelőször. Sajnos a Palavicini kuloárba nem lehetett belátni, pedig az is egy lehetséges célpont… Csússz tovább…
Lassacskán mi is összeszedjük magunkat, kikerül a fantasztikus tavaszi Chamonix túránk beszámolója, addig is ismerkedjetek meg az új mászótársunkkal! Nem beszél sokat, nem kell rá várni, nem szuttyog, viszont nem is szőke!
A 4. napon az Argentiere gleccsert vettük célba. A Col du Chardonnet (3323 m) a híres Houte Route első etapjának kezdete, jártunk már itt korábban, de akkor nem jutottunk fel a hágóba. Az időjáráselőrejelzés délutánra vihart igért, így sietnünk kellett, hogy időben le tudjunk jönni a hegyről. Sajnos az első felvonóba nem fértünk be, de kárpótolt minket a 15-20 cm friss hó, ami a Grands Montets felvonó felső állomásánál fogadott minket. Csússz tovább…
Reggel igazi hegyvidéki cudar időre ébredtünk a Refuge Cosmique (Kozmikus ház – 3613 m) falai közt, de a társaság szokásához híven vidám volt. Kialudtuk magunkat, nem így a mellettünk fekvő kolléga, aki előző nap elvesztette szemüvegét valahol a gleccseren és hóvakságot szenvedett. Elég rosszul nézett ki a szeme, és annak ellenére, hogy teljesen ki volt száradva nem nagyon ivott. Érdekes ez az emberi szervezet néha az agyunk olyan utasítást ad a testünknek, mintha nem akarna meggyógyulni. Mindenesetre Mi megígértük a kollégának, hogy ha iszik intézünk Neki egy nőt… (és nem Barbie-t), mire ivott egy pár kortyot és ebben a pillanatban belépett a házvezető néni közölni , hogy csak később tud érte jönni a helikopter. Csússz tovább…
A második napunkon – a Cosmiques kuloár megsíelésén felbuzdulva – Laci, Marci Zoli és Én (BG) nekivágtunk az eredeti terveink között is szereplő Gervasutti kuloárnak, ami a kuloársízők körében ”klasszikusnak” számít a régióban. A Tour Ronde nyugati oldalában lévő 45-50 fokos kuloár 300 m szintkülönbséget jelent. A kuloár gyakorlatilag a Karcsmar folyosó itteni változata. Csússz tovább…
Reggel 6-kor érkeztünk a hegyi sportok Mekkájába, a bölcsőbe, a fellegvárba – Chamonixba, a Mont-Blanc lábához. A gyors focipálya méretű kipakolásunk után már mentünk is az első felvonókkal Európa második legmagasabban lévő állomására az Aguille du Midire (3842m). Felcuccoltunk a Cosmique menedékházba, hiszen itt terveztük eltölteni a következő 4 napot és rövid pihenő után indultunk is lefelé…egy 45-50 fokos kuloár felé. Csússz tovább…
Igen sokat készültünk erre az útra. Ha az ember beüti a google-ba hogy Karcsmar-folyosó igen érdekes teljesítésekről olvashat. Vannak elrettentő cikkek, de sok olyan is akad amiből tanulni lehet. Egy bizos ez a Tárta leghosszabb kuloárja! Csússz tovább…
A hétvégén a Magas-Tátrában jártunk, a Mont-Blanc túránk előtti utolsó keményítő edzésünkön. A Karcsmar folyosót síeltük meg – erről később bővebben – valamint Zoli megmutatta a túrasízés örömeit barátnőjének. Ez tehát Judit beszámolója, élete első sítúrájáról! Csússz tovább…
Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon. Csússz tovább…
Terveink szerint 2db 3000 méter feletti csúcsot szerettünk volna megmászni két nap alatt. A Schareck-re gyúrtunk elsősorban, a Mittlere Rinne-n keresztül akartuk feljutni a csúcsra. Második napra pedig a Sonnblick normál útja volt betervezve. Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni. Csússz tovább…
Zoli (Z) hívott szombaton, hogy nézzünk napfelkeltét.
BG: – Jó. De hol?
Z: – A Gyömbér csúcson (2043 m), az Alacsony Tátrában – mondta. Edzeni kell, mert puhák leszünk a Mont-Blanc túrán, ha nem edzünk…!
BG: – Jó. Mikor?
Z: – Hétfő reggel (2009. 03.16.), munka előtt.
BG: – Ez elég jó nagy baromság, naná hogy OK – mondtam.
Z: – Mikor induljunk… fél háromkor? Csússz tovább…
Elszántan, komoly tervvel a zsebünkben indultunk (Ati, Laci és Zoli) a Magas-Tátrába. A Karcsmar folyosót szerettük volna megsíelni. Az időjárás jelentés ugyan szeles időt mondott, de gondoltuk egy kuloárban a szél sokat nem zavar. Éjfélre Tátraszéplakra értünk, aludtunk egy kicsit, majd hajnal 4.30-kor már felfelé csattogtunk a havas úton a Sziléziai házhoz. Csússz tovább…
Azzal kezdem a történetet, hogy jelentős változáson ment keresztül a családi állapotom, mivel egyszercsak kétszeres apuka lettem. És bizony bennem is felvetődtek azok a gondolatok, hogy hogyan tarthatnám meg régi dolgaimat úgy, hogy az ne menjen a gyerekeimmel eltöltött – egyébként is kevés – idő rovására. Sokáig nem kellett ezen törnöm a fejem, mert hamar rájöttem, hogy a napnak egy része van, amely már alkalmas a szabadidős tevékenységekre, de értéktelen a családi élet szempontjából. Na ez a hajnal. Csússz tovább…
Két hágó és két kuloár jutott a mai napra. Igaz a felvonók is segítettek. Kíváló idő, napsütés és hóesés akár egyszerre is. 20-50 cm porhó, szűz terepek, igazi ajándék. Csússz tovább…
A Tarajkáról indultunk, a Nagy-Tarpataki-völgybe (Vel’ká Studená dolina). Hideg szeles idő volt, a Hosszú-tavi menedékházba jó tempóban jutottunk el. Ebéd, pihenés, majd indulás aVörös-torony-hágóba. Nyom nem volt, viszont mély hó igen, így elég későn 15:30 körül jutottunk fel a hágóba. Lefelé a másik oldalt választottuk, így a Kis-Tarpataki-völgy felöli oldalát síeltük meg a hágónak. Térdig érő porhó, szürkület. A Zlamkovskeho menedékházból fejlámpával csúsztunk Ótátrafüredig.
Grindelwaldból vasúttal mentünk (Borsányi Gabi, Veres Gabi, Laci és Zoli) fel a Jungfraujoch-ra (3454m). A vonat útközben az Eiger déli falánál megáll, így kiváló lehetőség volt szétnézni és megmutatni egy korábbi Eiger mászásunk ereszkedő pályáját a többieknek. Egy alagútból kell egy gleccserre leereszkedni, hogy az ember megkezdje az Eiger mászását (persze ha nem az északi falat mássza). Felértünk a TOP OF EUROPE-ra ami valójában a Jungfraujoch vasútállomás.
Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- Fagyi völgy útvonallá. Csússz tovább…
Ha húsvét, akkor acélváros, ha Miskolc és hosszú hétvége, akkor – nyilván – a Magas-Tátra is bejátszik. Ébredés 4-kor a lomnici felvonó parkolójában. Fasza. Elaludtunk, de csak egy órát. A vérmes terv szerint az indulás 3-kor, majd 4-kor, a valóság 4:40 lett. De semmi baj, a kocsinál nulla hó, de tőle 10 méterre már indul a hóágyúzott pálya, rajta a csoszorgó fejlámpás síhuligánok: Gabi, Laci, Zoli, Atti, meg a Szöszi (a fogyatékkal élő Barbie baba). 900 méteren van a parkoló, 2634 méteren a mászás vége, 10-re legkésőbb fent leszünk – ki sem merem mondani – Lomnicon, a csúcson. A Tátra Lomnic – Start – Encián – Lomnici nyereg – Lomnici csúcs útvonalat agyaltuk ki erre a szélcsendes, meleg, vasárnapi napra 1700 m szinttel. Sietnünk kellett, mivel a csapatunk felének a szponzorok még egy kedves kihívást találtak ki mára: ebéd a családdal, a gyerkőcökkel, Miskolcon.
