Megvannak a nyertesei turasi.lap.hu és a lavina.lap.hu által meghírdetett fotópályázatnak. Gratulálunk a győzteseknek és egy nagy köszi a szervezőknek. Sajnos mi nem nyertünk, sebaj majd jövőre Csússz tovább…
Kedden reggel Monte Rosa túránk utolsó napjára ébredtünk a 2600 méteren lévő luxus rezidenciánkon, a zermatti fogaskerekű állomásán a Riffelbergen, amit olyan hálásan foglaltunk el az előző esti fejlámpás erőltetett menet végén. Zoli és Sanyi különösen jól ébredtek, mert ők az illatosított, padlófűtött férfiklotyót szavazták meg hálószobának, ami az ízületeknek felért egy rekreációval. Csússz tovább…
Szeretem mikor megkérdezi valaki március vége felé, hogy milyen volt az idei síszezon? Legtöbbször azt válaszolom, hogy az álmok még csak most kezdődnek, hiszen csak ilyenkor kezdünk túrasízni… Az előző napi beszámolóban említett szuperbivakban- ami magasabban van, mint a Kékes négyszer -alig tudtunk aludni. Csússz tovább…
A 2010. április 27-ére rendelt terv az volt, hogy a 3625 méteren lévő Gniffetti házból felköltözünk a 4167 méteren lévő Giordano bivakházba. A bivakházról azt érdemes tudni, hogy szuperpanorámás kb. 8 személyes luxusbivak, gázrezsóval, edényekkel, papuccsal, stb., reményeink szerint épp lakatlanul. Csússz tovább…
Egy nagy egymásra csodálkozásunk volt már a szezonban, mikor kimentünk Bécsbe sítúracuccokat nézni. Atti, hogy nézel ki? Zoli, hogy nézel ki? Legutóbb Gabival feszítettünk az office cuccunkban, mikor kiterítette a Monte Rosa térképet az irodája asztalán. Ahhoz vagyunk szokva, hogy időnk nagy részében csak sítúracuccban látjuk egymást. És ezt szeretnénk minél többször. Csússz tovább…
Várakozás a taxira, egy élesített lavinaballon, 1600m szint – 6 óra alatt, egy 3106 méteres csúcs a Hoher Sonnblick, egy kihagyott kuloár és végül egy nagy tavaszi freeride. Címszavakban ez történt csapatunkkal két hete – nézzük meg hogy mi is volt pontosan ezen a szép koratavaszi napon! Csússz tovább…
Mindannyian tudjuk, hogy egy jól sikerült sítúrát összerakni nem mindig egyszerű feladat: a srácokkal időpont egyeztetés, felszerelés, időjárás, hóviszonyok, kaja, kocsi, szöszi stb. Az ördög a részletekben rejlik, és sokszor démoni erők térítenek el minket az eredeti céljainktól, ezért elhatároztuk, hogy végre utána nézünk a dolgoknak: megnézzük a Sátán kuloárt. Először lentről benézzük, majd fentről. Csússz tovább…
Egész szezonban a hójelentéseket néztük, az időpontotkat egyeztettük, be voltunk sózva, már az első 20 cm-es porhóban Gabival a köveket karistoltuk Nagyhideghegyen. Aztán semmi…így Laci ultimátumot adott, menni kellett, mindegy hová. Így éjfél körül bekuckóztunk (Laci és Ati) az Ótátrafüredi fogas melletti szállásunkra (éttermi terasz, padokkal), hogy a mindegyhogymi átalakuljon Zamkovského-Kis-Tarpataki völgy-Téry ház – Baranie-Sedlo- Fagyi völgy útvonallá. Csússz tovább…
Sokszor bezéltünk már arról, hogy el kellene menni egy lavina táborba okosodni. Persze minden évben szoktuk gyakorolni a keresést, valamint, vannak sajnos éles tapasztalataink is. Idén végre összejött a Schneebergen. Csússz tovább…
Az egyik legjobb sí videó, amit valaha láttam. Fantasztikus felvételek egy igen izgalmas freeride versenyről – 1932-ből!!! Gyakorlatilag mindent bemutatnak, amit ebbe a sportban ma tudni lehet. Kötelező végignézni, 2 perc körül indulnak az izgalmak…
Már több éve október 23 a hivatalos szezonnyitónk. Idén Mölltal-ra esett a választás, mert ott van egy kellemes ülőlift (lehet elkényelmesedtem?) és a helyi iroda jó árat ajánlott. Most csak 2 napos bérletünk volt, így az első napon aklimatizálódás gyanánt felautóztunk a Grossglockner strasse-ra. Kellemes kilátás tárult a Pasterze gleccserre és a csúcsra, ahol éppen 12 évvel ezelőtt voltam legelőször. Sajnos a Palavicini kuloárba nem lehetett belátni, pedig az is egy lehetséges célpont… Csússz tovább…
Lassacskán mi is összeszedjük magunkat, kikerül a fantasztikus tavaszi Chamonix túránk beszámolója, addig is ismerkedjetek meg az új mászótársunkkal! Nem beszél sokat, nem kell rá várni, nem szuttyog, viszont nem is szőke!
A 4. napon az Argentiere gleccsert vettük célba. A Col du Chardonnet (3323 m) a híres Houte Route első etapjának kezdete, jártunk már itt korábban, de akkor nem jutottunk fel a hágóba. Az időjáráselőrejelzés délutánra vihart igért, így sietnünk kellett, hogy időben le tudjunk jönni a hegyről. Sajnos az első felvonóba nem fértünk be, de kárpótolt minket a 15-20 cm friss hó, ami a Grands Montets felvonó felső állomásánál fogadott minket. Csússz tovább…
Reggel igazi hegyvidéki cudar időre ébredtünk a Refuge Cosmique (Kozmikus ház – 3613 m) falai közt, de a társaság szokásához híven vidám volt. Kialudtuk magunkat, nem így a mellettünk fekvő kolléga, aki előző nap elvesztette szemüvegét valahol a gleccseren és hóvakságot szenvedett. Elég rosszul nézett ki a szeme, és annak ellenére, hogy teljesen ki volt száradva nem nagyon ivott. Érdekes ez az emberi szervezet néha az agyunk olyan utasítást ad a testünknek, mintha nem akarna meggyógyulni. Mindenesetre Mi megígértük a kollégának, hogy ha iszik intézünk Neki egy nőt… (és nem Barbie-t), mire ivott egy pár kortyot és ebben a pillanatban belépett a házvezető néni közölni , hogy csak később tud érte jönni a helikopter. Csússz tovább…
A második napunkon – a Cosmiques kuloár megsíelésén felbuzdulva – Laci, Marci Zoli és Én (BG) nekivágtunk az eredeti terveink között is szereplő Gervasutti kuloárnak, ami a kuloársízők körében ”klasszikusnak” számít a régióban. A Tour Ronde nyugati oldalában lévő 45-50 fokos kuloár 300 m szintkülönbséget jelent. A kuloár gyakorlatilag a Karcsmar folyosó itteni változata. Csússz tovább…
Reggel 6-kor érkeztünk a hegyi sportok Mekkájába, a bölcsőbe, a fellegvárba – Chamonixba, a Mont-Blanc lábához. A gyors focipálya méretű kipakolásunk után már mentünk is az első felvonókkal Európa második legmagasabban lévő állomására az Aguille du Midire (3842m). Felcuccoltunk a Cosmique menedékházba, hiszen itt terveztük eltölteni a következő 4 napot és rövid pihenő után indultunk is lefelé…egy 45-50 fokos kuloár felé. Csússz tovább…
Igen sokat készültünk erre az útra. Ha az ember beüti a google-ba hogy Karcsmar-folyosó igen érdekes teljesítésekről olvashat. Vannak elrettentő cikkek, de sok olyan is akad amiből tanulni lehet. Egy bizos ez a Tárta leghosszabb kuloárja! Csússz tovább…
A hétvégén a Magas-Tátrában jártunk, a Mont-Blanc túránk előtti utolsó keményítő edzésünkön. A Karcsmar folyosót síeltük meg – erről később bővebben – valamint Zoli megmutatta a túrasízés örömeit barátnőjének. Ez tehát Judit beszámolója, élete első sítúrájáról! Csússz tovább…